HIRDETÉS
Ha Viorica Dăncilát a PSD korábbi mindenható elnökének börtönbe zárásáig joggal nevezték Liviu Dragnea bábjának, az új politikai felállásban Klaus Johannist illeti meg a bábmozgató szerep, a leendő miniszterelnök csupán a Cotroceni-palotában születő döntések közlője és végrehajtója lesz. A szász származású államfő – akinek újraválasztására nagy tételben lehet fogadásokat kötni – öt éve vár arra az alkalomra, hogy egy hozzá száz százalékosan hű kormányzattal tudja irányítani az országot. Egy Johannis–Orban-páros által fémjelzett vezetés kísértetiesen fog hasonlítani a Băsescu–Boc-tandemre, legalábbis a hatalom működési mechanizmusát illetően.
Ennél nagyobb probléma, hogy Johannisék rossz üzeneteket küldenek kormányalakítási igyekezetükben. Jelenleg a PNL legszorosabb szövetségesének a Traian Băsescu-féle Népi Mozgalom Pártja (PMP) tűnik, s ezt a liberálisok olyan nyíltan vállalják, mintha a kis nacionalista formáció esetében nem a korábbi ősellenségnek kikiáltott, most már bizonyítottan Securitate-múlttal is rendelkező volt hajóskapitány játékszeréről lenne szó. Egy ilyen kétpárti kabinet jelentené a „vörös pestis” alternatíváját? Băsescu helyzetbehozásával akar hitelessé válni a magát a demokrácia élharcosának tartó PNL? Biztos, hogy Rareș Bogdan és Marius Pașcan összefogása ad európai élt az új hatalomnak?
A nagy tárgyalásforgatag közepette egyre nyilvánvalóbbá válik a PSD-vel szemben álló tábor gondolkodásmódja is. Még meg sem alakult az új kabinet, máris egyre többet hallunk a Dăncilă-komány „nyomasztó örökségéről”. Ismerős önfelmentő érvek ezek, legutóbb a szociáldemokratáktól hallottuk a Dacian Cioloș által vezetett kormány leváltása után. Riasztó, de legalábbis csalódást keltő azt hallgatni az ellenzékiséget maga mögött hagyó oldalon, ahogyan újra pozitív eszközként beszélnek az eddig a parlamentáris demokrácia szabotálásának tartott kormányrendeletekről. Az új érv szerint „jó ügy” érdekében megengedett a törvényhozás megkerülésével játékszabályokat változtatni.
Alig fél évvel a helyhatósági megmérettetés előtt a választások kereteinek átszabásán ügyködni antidemokratikus és vélhetően alkotmányellenes is. Az egyfordulós rendszert számos európai uniós országban remekül működtetik, éppolyan demokratikus, mint a kétfordulós voksolás. Tény, a jelenleg hatályos szabályozás kedvez a PSD-nek, lévén olyan nagy párt, amelynek nincs igazi kihívója a baloldali térfélen. És tény, jól jön az RMDSZ-nek, hiszen olyan településeken, ahol közel egyenlően oszlik meg a magyar és a román lakosság, a magyarok körében igazi rivális nélkül induló szövetség polgármester-jelöltje lépéselőnyben van a román jelöltekkel szemben. A kétfordulós rendszert szorgalmazók nyilvánvalóan azt szeretnék, ha a PSD polgármester-jelöltjével szemben a második fordulóban már csak egy „jobboldali” mérkőző állna, aki mögé fel lehetne sorakozni. Marosvásárhelyen például a döntő menetben már csupán a magyar és a román jelölt csapna össze, így felértékelődne a város etnikai összetétele.
A jelenlegi viták semmi másról nem szólnak, mint kőkemény pártérdekekről. Ezért kellene mellőzniük a hamis érveket, az európaiságra és demokráciára való hivatkozást azoknak, akik hitelesebbeknek hirdetik magukat az eddig kormányzóknál.
Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor nádpálcával, körmössel, sarokba térdeltetéssel büntették a gyerekeket az iskolában, vagy amikor az óvodásoknak hátratett kézzel, csendben kellett üldögélniük a teremben, hogy ne csináljanak rosszat.
Isteni szerencse, hogy felívelő pályán a román gazdaság, amelynek rövid és középtávú kilátásait nem lengik körül semmiféle baljós árnyak.
Nincs könnyű helyzetben a kormánybuktató román ellenzék. És nem csupán amiatt mondjuk ezt, hogy eltérő politikai nézeteik, illetve a kormányzást illető elképzeléseik miatt nem lesz olyan egyszerű kormányt alakítani, és azt a parlamenttel elfogadtatni, mint amilyen egyszerűen sikerült eltávolítani a hatalomról a Dăncilă-kabinetet.
Az utóbbi harminc év szomorú tapasztalatai alapján kijelenthető: addig jó, amíg a román közbeszédben, sajtóban nincs szó magyarokról.
Okostelefonnal a kezében kel és fekszik a gyerek, képernyőn keresztül barátkozik, kommunikál, tanul (ha tanul), játszik, szórakozik. Ha szólnak hozzá, oda sem figyel, teljes mértékben leköti a pillanatonként sok-sok villódzó képet kínáló virtuális világ.
Románia továbbra sem ad mást, csak ami a lényege: következetesen megpróbál ellenszegülni minden olyan kezdeményezésnek, amely a kisebbségi jogok ügyének nemzetköziesítésével kapcsolatos.
Egy merész marketingakció nyomán – ingyen sört és ingyen kolbászt kínáltak több százezer embernek – az ötéves születésnapját ünneplő Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni telephelyére mintegy negyvenezer ember özönlött székelyföldi településekről, és távolabbról is.
A román társadalmat olyan mélységesen átitatja a magyargyűlölet vagy jobb esetben a magyarokkal szembeni bizalmatlanság, hogy kétséges: eljöhet-e az idő, amikor ha nem is megszűnik, de legalább csökken valamelyest az alapértelmezett magyarellenesség.
Szombaton piacra járunk, sétálgatunk vagy kirándulunk, vendégségbe megyünk, sportolunk, esetleg csak bambán tévézünk. De semmiképpen sem dolgozunk. Főleg nem szavazgatunk a parlamentben.
Üres szlogenek dobálása terén ügyesnek bizonyul a művelődési miniszter, aki a gyulafehérvári egyetem megnyitóján közvetített szívhez szóló gondolatokat a hallgatóknak.
Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor nádpálcával, körmössel, sarokba térdeltetéssel ...
Isteni szerencse, hogy felívelő pályán a román gazdaság, amelynek rövid és középtávú ...
Nincs könnyű helyzetben a kormánybuktató román ellenzék. És nem csupán amiatt mondjuk ezt, hogy eltérő ...
