Klímahiszti vagy valós aggodalom?

A tudományos világban viták folynak arról, hogy mindebben mekkora szerepe van az emberi tevékenységnek, és mekkora a több évezredes természetes ciklusoknak, amikor a tartósan hideg időszakokat felmelegedés követte. A klímaváltozásban az emberi tevékenység túlértékelését megkérdőjelező szakemberek is elismerik azonban, hogy újabban olyan rövid idő alatt és olyan gyors ütemben történik a felmelegedés, amire a Föld korábbi időszakaiban aligha volt példa.

Miközben a jelenség következményeivel egyre többen és egyre többet foglalkoznak, nem mellékes, hogy a témát kik és milyen célból lovagolják meg. Milyen ideológiai harcok és politikai áramlatok melegágyává válik a környezetvédelem, amelynek oldalvizein világfelforgató forradalmárok osztják az észt, és hatalmas hasznot húznak belőle. Mint ahogy történik éppen mostanában a 16 éves svéd lány, Greta Thunberg családjával, amelynek kapóra jött, hogy 2018 augusztusában a svéd parlament előtt három hétig sztrájkoló gyereket „felfedezte” egy jól menő cég PR-os szakembere, aki saját üzleti céljaiból közösségi oldalakon indított kampányt Gretaval. Eltekintve a szülői felelősségtől – vagy éppen felelőtlenségtől –, amikor egy súlyos lelki gondokkal küszködő kiskorút feltuszkolnak a pódiumra, és elhitetik vele, hogy ő a mai világ környezetvédelmi Messiása, egy gyereken gátlástalanul nyerészkedő nagyvállalat gesztusa nem csak immorális, hanem büntetőjogi felelősséget is felvethet. Az ENSZ-ben és a világ más jelentős fórumain, de főleg tüntetéseken felszólaló svéd kislány – aki a stábja által leírt és általa felolvasott szövegeivel pontosan kidolgozott forgatókönyv szerint utazza körbe a világot – a klٌímahiszti nemzetközi arca lett. Ami mögött épp úgy kőkemény üzlet áll, mint a Donald Trump által jórészt tagadott klímaválság mögött. Miközben hatalma okán az amerikai elnök tehetne legtöbbet a gyors éghajlatváltozás következményeinek mérsékléséért, ő a hangadója a „klímaválság márpedig nincs” szlogennek.

A nemzetközi politika e végletek között mozog. A profitorientált világban a különböző vállalkozói körök lobbija határozza meg az éppen aktuális politikai trendeket. A túl erős kőolajlobbi, a szénkitermelés és -felhasználás lobbija vagy a szintén környezetszennyezési rizikónak számító nagyméretű szarvasmarhatartás csak egy-egy érdekérvényesítési kör a sok közül, amelyek egymással szemben állva vagy egymást kiegészítve gyakorolnak nyomást a világpolitikára. Ezt kihasználva történik meg a környezetvédelem ideológiai „beárazása”, amikor sorra kerülnek hatalomközelbe a kívül zöld, belül vörös környezetvédelmi pártok szerte Európában. Ezek közös baja, hogy a neomarxista ideológiák rabjaként nem megoldást, hanem ideológiai harcot kínálnak környezetvédelem címén. Innentől kezdve már csak egy lépés kimondani, amit nemrég egy skandináv professzor jegyzett meg a magyarországi családtámogatás kapcsán, hogy igazából azokat a nőket kellene támogatni, akik nem vállalnak gyereket. Merthogy a gazdag európai országok ezzel tudnának a legtöbbet segíteni a klímaharcban. Most ne menjünk bele ennek az okfejtésnek az abszurditásába, de ez a vélemény is jelzi, hogy a „zöld” ideológiák egy része valójában mit is takar. Ami épp olyan abszurd, mint a nemrég egy medve által megölt erdélyi horgász esetében elhangzott „környezetvédő” állásfoglalása, aki szerint a nagyvad támadásában rendszerint az ember a hibás, aki eteti a nagyvadakat, és az, hogy a településeken nincsenek medvebiztos kukák.

Ilyen az, amikor nem vadászegyesületek és nem szakképzett erdészek kezében van a vadgazdálkodás, hanem „környezetvédő civilekében”. És ugyanez érvényes a tágabb környezetvédelemre is. Amit  szakemberekre kellene bízni végre hozzá nem értő politikusok és lelkes „civilek” helyett.