Makkay József

2019. október 21., 08:43

Klímahiszti vagy valós aggodalom?

Nem kell környezetvédelmi szakembernek lenni ahhoz, hogy érezzük a gyors éghajlatváltozás következményeit. Amiről nem csak tévéhíradókból értesülhet az ember, hanem közvetlen környezetéből is: a kővé száradt föld vagy a régebb dús vizű, most szárazon tátongó patakárok épp úgy természeti katasztrófát jelez előre, mint az időnként mindent elmosó árvíz. Amit súlyosbítanak az arc nélküli évek, ahol minden évszak úgy folyik össze, hogy a szemlélő nem tudja, mikor van tavasz, nyár ősz és tél.

A tudományos világban viták folynak arról, hogy mindebben mekkora szerepe van az emberi tevékenységnek, és mekkora a több évezredes természetes ciklusoknak, amikor a tartósan hideg időszakokat felmelegedés követte. A klímaváltozásban az emberi tevékenység túlértékelését megkérdőjelező szakemberek is elismerik azonban, hogy újabban olyan rövid idő alatt és olyan gyors ütemben történik a felmelegedés, amire a Föld korábbi időszakaiban aligha volt példa.

Miközben a jelenség következményeivel egyre többen és egyre többet foglalkoznak, nem mellékes, hogy a témát kik és milyen célból lovagolják meg. Milyen ideológiai harcok és politikai áramlatok melegágyává válik a környezetvédelem, amelynek oldalvizein világfelforgató forradalmárok osztják az észt, és hatalmas hasznot húznak belőle. Mint ahogy történik éppen mostanában a 16 éves svéd lány, Greta Thunberg családjával, amelynek kapóra jött, hogy 2018 augusztusában a svéd parlament előtt három hétig sztrájkoló gyereket „felfedezte” egy jól menő cég PR-os szakembere, aki saját üzleti céljaiból közösségi oldalakon indított kampányt Gretaval. Eltekintve a szülői felelősségtől – vagy éppen felelőtlenségtől –, amikor egy súlyos lelki gondokkal küszködő kiskorút feltuszkolnak a pódiumra, és elhitetik vele, hogy ő a mai világ környezetvédelmi Messiása, egy gyereken gátlástalanul nyerészkedő nagyvállalat gesztusa nem csak immorális, hanem büntetőjogi felelősséget is felvethet. Az ENSZ-ben és a világ más jelentős fórumain, de főleg tüntetéseken felszólaló svéd kislány – aki a stábja által leírt és általa felolvasott szövegeivel pontosan kidolgozott forgatókönyv szerint utazza körbe a világot – a klٌímahiszti nemzetközi arca lett. Ami mögött épp úgy kőkemény üzlet áll, mint a Donald Trump által jórészt tagadott klímaválság mögött. Miközben hatalma okán az amerikai elnök tehetne legtöbbet a gyors éghajlatváltozás következményeinek mérsékléséért, ő a hangadója a „klímaválság márpedig nincs” szlogennek.

A nemzetközi politika e végletek között mozog. A profitorientált világban a különböző vállalkozói körök lobbija határozza meg az éppen aktuális politikai trendeket. A túl erős kőolajlobbi, a szénkitermelés és -felhasználás lobbija vagy a szintén környezetszennyezési rizikónak számító nagyméretű szarvasmarhatartás csak egy-egy érdekérvényesítési kör a sok közül, amelyek egymással szemben állva vagy egymást kiegészítve gyakorolnak nyomást a világpolitikára. Ezt kihasználva történik meg a környezetvédelem ideológiai „beárazása”, amikor sorra kerülnek hatalomközelbe a kívül zöld, belül vörös környezetvédelmi pártok szerte Európában. Ezek közös baja, hogy a neomarxista ideológiák rabjaként nem megoldást, hanem ideológiai harcot kínálnak környezetvédelem címén. Innentől kezdve már csak egy lépés kimondani, amit nemrég egy skandináv professzor jegyzett meg a magyarországi családtámogatás kapcsán, hogy igazából azokat a nőket kellene támogatni, akik nem vállalnak gyereket. Merthogy a gazdag európai országok ezzel tudnának a legtöbbet segíteni a klímaharcban. Most ne menjünk bele ennek az okfejtésnek az abszurditásába, de ez a vélemény is jelzi, hogy a „zöld” ideológiák egy része valójában mit is takar. Ami épp olyan abszurd, mint a nemrég egy medve által megölt erdélyi horgász esetében elhangzott „környezetvédő” állásfoglalása, aki szerint a nagyvad támadásában rendszerint az ember a hibás, aki eteti a nagyvadakat, és az, hogy a településeken nincsenek medvebiztos kukák.

Ilyen az, amikor nem vadászegyesületek és nem szakképzett erdészek kezében van a vadgazdálkodás, hanem „környezetvédő civilekében”. És ugyanez érvényes a tágabb környezetvédelemre is. Amit  szakemberekre kellene bízni végre hozzá nem értő politikusok és lelkes „civilek” helyett. 

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. október 18., péntek

Káoszkoalíció

Szinte már szórakoztató azt látni, ahogy a szociáldemokrata párti (PSD) kormányt megbuktató ellenzéki pártok a sikeres akció utáni örömmámorból felocsúdva hirtelen rádöbbentek: tulajdonképpen semmi, vagy legalábbis nagyon kevés közös van bennük azon kívül, hogy egyetlen céljuk volt: a Viorica Dăncilă vezette kormány &a

Pataky István 2019. október 17., csütörtök

Imázsromboló kormánybuktatók

Ma még nem tudjuk, hogy bizalmat kap-e a parlamenttől Ludovic Orban csapata. Abban viszont már most egészen biztosak lehetünk, hogy szinte lényegtelen a miniszterelnök személye egy olyan kormány élén, amelynek vázát a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képezi.

Kiss Judit 2019. október 16., szerda

Kinél van a nádpálca?

Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor nádpálcával, körmössel, sarokba térdeltetéssel büntették a gyerekeket az iskolában, vagy amikor az óvodásoknak hátratett kézzel, csendben kellett üldögélniük a teremben, hogy ne csináljanak rosszat.

Rostás Szabolcs 2019. október 15., kedd

Csak forint ne legyen?

Isteni szerencse, hogy felívelő pályán a román gazdaság, amelynek rövid és középtávú kilátásait nem lengik körül semmiféle baljós árnyak.

Bálint Eszter 2019. október 14., hétfő

Gazdasági kihívások, avagy a PSD öröksége

Nincs könnyű helyzetben a kormánybuktató román ellenzék. És nem csupán amiatt mondjuk ezt, hogy eltérő politikai nézeteik, illetve a kormányzást illető elképzeléseik miatt nem lesz olyan egyszerű kormányt alakítani, és azt a parlamenttel elfogadtatni, mint amilyen egyszerűen sikerült eltávolítani a hatalomról a Dăncilă-kabinetet.

Pataky István 2019. október 10., csütörtök

Nincs román igény magyar szavazatokra

Az utóbbi harminc év szomorú tapasztalatai alapján kijelenthető: addig jó, amíg a román közbeszédben, sajtóban nincs szó magyarokról.

Kiss Judit 2019. október 09., szerda

Az okostelefon árnyéka

Okostelefonnal a kezében kel és fekszik a gyerek, képernyőn keresztül barátkozik, kommunikál, tanul (ha tanul), játszik, szórakozik. Ha szólnak hozzá, oda sem figyel, teljes mértékben leköti a pillanatonként sok-sok villódzó képet kínáló virtuális világ.

Balogh Levente 2019. október 08., kedd

Amitől Bukarest retteg

Románia továbbra sem ad mást, csak ami a lényege: következetesen megpróbál ellenszegülni minden olyan kezdeményezésnek, amely a kisebbségi jogok ügyének nemzetköziesítésével kapcsolatos.

Makkay József 2019. október 07., hétfő

Ingyen sör és kisebbségi jogok

Egy merész marketingakció nyomán – ingyen sört és ingyen kolbászt kínáltak több százezer embernek – az ötéves születésnapját ünneplő Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni telephelyére mintegy negyvenezer ember özönlött székelyföldi településekről, és távolabbról is.

Balogh Levente 2019. október 04., péntek

Pancser magyarokat erősítő magyargyűlölet

A román társadalmat olyan mélységesen átitatja a magyargyűlölet vagy jobb esetben a magyarokkal szembeni bizalmatlanság, hogy kétséges: eljöhet-e az idő, amikor ha nem is megszűnik, de legalább csökken valamelyest az alapértelmezett magyarellenesség.

Vélemény
Balogh Levente: Káoszkoalíció

Szinte már szórakoztató azt látni, ahogy a szociáldemokrata párti (PSD) kormányt megbuktató ...

Pataky István: Imázsromboló kormánybuktatók

Ma még nem tudjuk, hogy bizalmat kap-e a parlamenttől Ludovic Orban csapata. Abban viszont már most egészen biztosak lehetünk, ...

Kiss Judit: Kinél van a nádpálca?

Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor nádpálcával, körmössel, sarokba térdeltetéssel ...