Az iskolai életnek mindig is kényes pontja volt, hogy hol húzódik az egészséges egyensúly mindarra vonatkozóan, ami a fegyelmezés hatékonyságát, a gyerek testi-lelki épségét, illetve a tanári tekintély megtartását illeti. A diákoknak immár megvannak a jogaik, a pedagógus nem alkalmazhat testi fenyítést és ez így van rendjén. Mindazonáltal az iskola sok esetben sajnos nem bizonyul biztonságos térnek: gyakorta hallani arról, hogy itthoni tanintézetekben diák diák ellen, tanár diák ellen, és bizony, az is megesik, hogy diák vagy szülő a pedagógus ellen lép fel erőszakosan, fenyegeti, fizikailag bántalmazza.

A manapság divatos angol szóval bullyingnak nevezett testi vagy lelki zaklatást úgy tűnik, a tanerőkkel szemben is alkalmazzák olykor, és ennek valószínűleg összetettek az okai. Vannak, akik úgy vélik, olykor túlságosan elnéző a diáksággal szemben az iskolarendszer, hiszen a gyerek olyasmit is megengedhet magának pedagógusaival szemben, amit nem szabadna. Akadnak olyan vélemények is, hogy a családi szokásokban keresendő a hiba: a szülők nem nevelik eléggé tiszteletre, fegyelemre gyerekeiket, nem mutatnak nekik megfelelő viselkedésmintát, és ennek a levét isszák meg a pedagógusok. Ismét mások szerint még ma is túl szigorú, poroszos, tekintélyelvű az iskolarendszer, a diáknak nincsen lehetősége kellőképpen kibontakozni, meg van nyirbálva a szabadsága, stb. Igaz lehet részben mindenik vélekedés, ugyanakkor iskolája, diákja, pedagógusa, esete – és persze véleménye válogatja… Azt is tudjuk, esetenként változik, hogy kinek a kezében van (avagy éppen nincsen) az a bizonyos képzeletbeli nádpálca, amivel ellenőrzése alatt tarthatja a dolgokat. Van, hogy a tanárnál, van, hogy a szülőnél, van, hogy a diáknál. És az is megesik, hogy épp senkinél...

Hogy mostanában bizony érik atrocitások a pedagógusokat, az is jelzi, hogy a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetsége a minap felemelte a szavát: egyre több a tanárokkal szembeni erőszak, megesik, hogy diákok vagy szülők bántalmazzák őket, így sürgősen szükség van az őket védő törvényre a tanügyi rendszerben. Legutóbb a lugosi műszaki líceumban történt, hogy a pedagógust az iskola udvarán verte meg az egyik diák. Elnéző, puha kezű nevelés ide vagy oda, ez azért már túl van a megengedhetőség határain… Azt is mondják a szakszervezetisek, hogy az iskolának biztonságos térnek kell lennie a gyerekek és a tanerők számára is, ezért lenne szükség olyan szabályozásra, aminek köszönhetően senki testi-lelki épsége sem sérülhet. Igazuk van. De attól függetlenül, hogy effajta szabályozások életbe lépnek, talán érdemes elgondolkoznia szülőnek, diáknak, pedagógusnak, mit tehet ki-ki a saját háza táján, hogy ne fajuljanak el a dolgok. Hogy legalább az erőszak jelensége ne gyarapítsa a hazai iskolarendszer amúgy is folyamatosan újratermelődő problémáinak sorát.