Balogh Levente

2019. október 18., 08:27

Káoszkoalíció

Szinte már szórakoztató azt látni, ahogy a szociáldemokrata párti (PSD) kormányt megbuktató ellenzéki pártok a sikeres akció utáni örömmámorból felocsúdva hirtelen rádöbbentek: tulajdonképpen semmi, vagy legalábbis nagyon kevés közös van bennük azon kívül, hogy egyetlen céljuk volt: a Viorica Dăncilă vezette kormány „kilövése”.

Ahhoz persze nem fér kétség, hogy az immár ügyvivő kormány az egyik legdilettánsabb, legkutyaütőbb és legkártékonyabb kabinet volt, ám azért arról sem vagyunk meggyőződve, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok bármelyike – vagy akár közösen – képes lenne jobban kormányozni.

Igaz, a kormányzás egyelőre nem aktuális – legalábbis a többség számára. A Klaus Johannis államfő szíve csücskének számító Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a frissen kiállított szekus besúgói pedigrével rendelkező Traian Băsescu volt államfő politikai túlélésének biztosítására összegründolt Népi Mozgalom Párt (PMP) kivételével mindegyik ellenzéki párt úgy fut a kormányzati szerepelés elől, mint ördög a tömjénfüsttől.

Tartanak ugyanis attól, hogy képtelenek lennének megbirkózni azzal a gazdasági és közigazgatási káosszal, amelyet a gazdasági növekedés hasznát a beruházások fellendítése helyett a közalkalmazotti béremelések és nyugdíjemelések formájában szétosztó, az államkasszát szinte reménytelenül kiürítő kabinet hagy hátra. Félnek attól, hogy nekik kell majd közölniük a polgárokkal: a jóléti kiadásokra valójában nincs fedezet, ezért megszorító intézkedések szükségesek.

Ezért inkább lemerülnének és kibekkelnének a következő, elvileg jövő év végén esedékes parlamenti választásokig – akárcsak a most megbuktatott PSD, amely nem is alaptalanul reménykedhet abban, hogy addig az új kormány balfogásai rég elfeledtetik majd az ő szerencsétlenkedéseit. Eközben azon pártok, amelyek népszerűsége éppen felfelé ível, előre hozott választásokat szeretnének, hogy a parlamenti mandátumok szintjén is konzerválják mostani támogatottságukat.

Így aztán az „egyesült ellenzék” már abban is képtelen volt közös nevezőre jutni, hogy írjanak-e ki idő előtti parlamenti választást, vagy sem. A kormányból nemrég kilépett, jelenleg a parlamenti küszöb alatt tanyázó ALDE-nak esze ágában sincs ilyesmibe belemenni, és az RMDSZ sem rúgta fel még elég rég a kormánnyal kötött támogatási megállapodást ahhoz, hogy abban bízhatna: a polgárok elfelejtették, hogy lelkesen asszisztált a vitatott igazságügyi törvénymódosításokhoz.

Különösen mosolyra ingerlő az, ahogy máris felszínre bukkantak a kibékíthetetlennek tűnő ellentétek. A Victor Ponta volt PSD-s kormányfő vezette Pro Románia nem hajlandó egy csakis PNL-es politikusok vagy a párthoz közel álló személyek alkotta kormányt támogatni – viszont az egyetlen, a PNL-en kívül kormányra lépni hajlandó pártot, a PMP-t az ALDE és az RMDSZ is elutasítja, elsősorban Băsescu szekus múltjára hivatkozva, bár utóbbi esetében a párt vaskos sovinizmusa is elegendő ok az elutasításra.

És akkor ott van még a kétfordulós polgármester-választás ügye, amelyben a román ellenzéki pártok mindegyike egyetért – ám az RMDSZ mereven elutasítja, hiszen az csökkentené a magyar polgármesterek számát, elvégre tudjuk, hogy a román pártok minden alkalommal összefognak a második fordulóba került magyar jelölt ellen, és etnikai szavazássá változtatják a megmérettetést.

Ebben a helyzetben különösen mókás a magyarok voksaira pályázó USR egyik szenátorának kifakadása, aki emiatt azt mondja: az RMDSZ a PSD-hez hasonlóan földesúrként akar uralkodni az általa vezetett településeken, és a szocdemekkel együtt megérett arra, hogy eltűnjön a politikai színtérről.

Bár e meglátás azért nem teljesen alaptalan, sőt igencsak megalapozott, mégis, ismét csak jelzi, hogy a globalista hipszterek és a neomarxisták nagy reménységének tartott USR továbbra sem érti, miért szavaznak a magyarok inkább magyar pártokra. így ahelyett, hogy a magyar közösség meglévő jogainak szavatolásának ígéretével – a kiterjesztésükre már gondolni sem merünk – próbálná magához édesgetni őket, továbbra is csak önmagát ajánlja – ami, lássuk be, nem túl csábító kínálat.

De vissza az ellenzéki ellentétekhez és a kormányalakítás nehézségeihez: miután világossá vált, hogy az ellenzéki pártoknak nem volt forgatókönyvük a kormánybuktatás utáni időszakra, ilyen kaotikus, egymást kioltó feltételek mellett és ezzel az politikai kínálattal igencsak nagy az esélye annak, hogy a következő választásokig hátralevő periódus ugyanúgy elvesztegetett idő marad, mintha a PSD-kormány a helyén maradt volna.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. október 17., csütörtök

Imázsromboló kormánybuktatók

Ma még nem tudjuk, hogy bizalmat kap-e a parlamenttől Ludovic Orban csapata. Abban viszont már most egészen biztosak lehetünk, hogy szinte lényegtelen a miniszterelnök személye egy olyan kormány élén, amelynek vázát a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képezi.

Kiss Judit 2019. október 16., szerda

Kinél van a nádpálca?

Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor nádpálcával, körmössel, sarokba térdeltetéssel büntették a gyerekeket az iskolában, vagy amikor az óvodásoknak hátratett kézzel, csendben kellett üldögélniük a teremben, hogy ne csináljanak rosszat.

Rostás Szabolcs 2019. október 15., kedd

Csak forint ne legyen?

Isteni szerencse, hogy felívelő pályán a román gazdaság, amelynek rövid és középtávú kilátásait nem lengik körül semmiféle baljós árnyak.

Bálint Eszter 2019. október 14., hétfő

Gazdasági kihívások, avagy a PSD öröksége

Nincs könnyű helyzetben a kormánybuktató román ellenzék. És nem csupán amiatt mondjuk ezt, hogy eltérő politikai nézeteik, illetve a kormányzást illető elképzeléseik miatt nem lesz olyan egyszerű kormányt alakítani, és azt a parlamenttel elfogadtatni, mint amilyen egyszerűen sikerült eltávolítani a hatalomról a Dăncilă-kabinetet.

Pataky István 2019. október 10., csütörtök

Nincs román igény magyar szavazatokra

Az utóbbi harminc év szomorú tapasztalatai alapján kijelenthető: addig jó, amíg a román közbeszédben, sajtóban nincs szó magyarokról.

Kiss Judit 2019. október 09., szerda

Az okostelefon árnyéka

Okostelefonnal a kezében kel és fekszik a gyerek, képernyőn keresztül barátkozik, kommunikál, tanul (ha tanul), játszik, szórakozik. Ha szólnak hozzá, oda sem figyel, teljes mértékben leköti a pillanatonként sok-sok villódzó képet kínáló virtuális világ.

Balogh Levente 2019. október 08., kedd

Amitől Bukarest retteg

Románia továbbra sem ad mást, csak ami a lényege: következetesen megpróbál ellenszegülni minden olyan kezdeményezésnek, amely a kisebbségi jogok ügyének nemzetköziesítésével kapcsolatos.

Makkay József 2019. október 07., hétfő

Ingyen sör és kisebbségi jogok

Egy merész marketingakció nyomán – ingyen sört és ingyen kolbászt kínáltak több százezer embernek – az ötéves születésnapját ünneplő Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni telephelyére mintegy negyvenezer ember özönlött székelyföldi településekről, és távolabbról is.

Balogh Levente 2019. október 04., péntek

Pancser magyarokat erősítő magyargyűlölet

A román társadalmat olyan mélységesen átitatja a magyargyűlölet vagy jobb esetben a magyarokkal szembeni bizalmatlanság, hogy kétséges: eljöhet-e az idő, amikor ha nem is megszűnik, de legalább csökken valamelyest az alapértelmezett magyarellenesség.

Pataky István 2019. október 03., csütörtök

A normális Románia

Szombaton piacra járunk, sétálgatunk vagy kirándulunk, vendégségbe megyünk, sportolunk, esetleg csak bambán tévézünk. De semmiképpen sem dolgozunk. Főleg nem szavazgatunk a parlamentben. 

Vélemény
Pataky István: Imázsromboló kormánybuktatók

Ma még nem tudjuk, hogy bizalmat kap-e a parlamenttől Ludovic Orban csapata. Abban viszont már most egészen biztosak lehetünk, ...

Kiss Judit: Kinél van a nádpálca?

Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor nádpálcával, körmössel, sarokba térdeltetéssel ...

Rostás Szabolcs: Csak forint ne legyen?

Isteni szerencse, hogy felívelő pályán a román gazdaság, amelynek rövid és középtávú ...