Balogh Levente

2019. október 22., 08:56

Magyarország: győztesek és győztesek

Több mint egy hét eltelt már a magyarországi önkormányzati választások óta, amely után mind a kormányoldal, mind az ellenzék győztesnek tartja magát, de a kedélyek még mindig nehezen csillapodnak.

Az, hogy mindkét oldal a diadalát hangoztatja, a saját szempontjából mindenképpen jogos. Hiszen miközben a kormányoldal a leadott szavazatok számában tekintve ezúttal is jócskán rávert az ellenzékre – olyannyira, hogy parlamenti választások esetén az eredmény kényelmes többséget eredményezne számára –, az is kétségtelen tény, hogy az ellenzéki oldal több nagyváros mellett elhódította Budapest főpolgármesteri tisztségét. Ennek pedig önmagában véve nagyobb az értéke, hiszen ők azok, akik Budapesten, több, eddig „ősfideszesnek” számító budapesti kerületben, valamint többek között Pécsett és Miskolcon konkrétan is cselekvő, döntéshozó pozícióba kerültek a rájuk leadott voksok nyomán.

Az ellenzéki siker oka igencsak többrétű. Elsősorban annak tudható be, hogy az elvileg tökéletesen ellentétes nézeteket valló pártok – a balliberális DK-tól kezdve a szélsőliberális Momentumon át a magát baloldalinak tartó MSZP-Párbeszédig, az eddig a szélsőjobbot erősítő, mára identitását vesztett Jobbikig és a nemzeti liberális-zöld, szintén eltűnőben levő LMP-ig – félretették nézetkülönbségeiket, és csak arra koncentráltak, amely mindannyiukban közös: a Fidesz-KDNP-val szembeni gyűlöletre. Sokan gondolnak most arra: mindez olyan, egymással összeegyeztethetetlen doktrínákat követő pártokból álló konglomerátum, amely nem működhet hatékonyan, hiszen céljaik teljesen kioltják egymást. Ez nem kizárható, azonban a forrásokhoz való hozzáférés, a hatalomgyakorlás lehetősége működhet olyan tényezőként, amely az ellentétek jegelésére ösztönöz. Legalábbis addig, amíg még több hatalomhoz jutnak, hogy aztán A hegylakóból ismert „Csak egy maradhat!” jelszót alkalmazva mindenki mindenkit megpróbáljon hátba döfni.

Ebben a műfajban kétségtelenül jelentős tapasztalati előnnyel rendelkezik Gyurcsány Ferenc, aki a legrutinosabb és -gátlástalanabb az ellenzéki összefogás politikusai közül, ami egyrészt a többi ellenzéki párt, másrészt az ország és a nemzet szempontjából sem kecsegtet sok jóval.

Bizonyára Borkai Zsolt győri polgármester botránya is hozzájárul valamelyest az ellenzéki sikerekhez, de azért a mostani voksolás eredményét már a májusi EP-választások végkimenetele is előrevetítette, másrészt Budapest kapcsán közismert, hogy nagyobb arányban vannak jelen a liberális és baloldali polgárok. Ezért tudott elsősorban itt gyökeret ereszteni a Momentum is, amely eddig azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy megtorpedózta a magyar soft power erősítésére alkalmas olimpiarendezési szándékot, illetve azzal, hogy az EU intézményeiben körömszakadtáig küzd a magyar érdekek érvényesítése ellen, amikor megpróbálja megtorpedózni a kormánypárti politikusok EP-bizottsági kinevezését.

A kormányoldal térvesztésében az is közrejátszhatott, hogy sokan vannak a jobboldalon, akik számára nem jelent hívó szót, mozgósító erőt a bevándorlással vagy Soros Györggyel kapcsolatos kampány, ehelyett többet szerettek volna hallani arról, hogy érdemben milyen településirányítási és -fejlesztési terveik vannak a jelölteknek.

A határon túli magyar közösségek szempontjából is fontos a mostani eredmény. Egyrészt a már említett Gyurcsány miatt, aki az őt szektás rajongással imádó híveit nem kis mértékben a határon túli magyar közösségek elleni uszítással tartja össze. Esetleges további erősödése már csak ezért sem jelentene jó hírt.

Másrészt érdemes megvizsgálni, hogyan reagált a román közvélemény a fejleményekre. A román média gyakorlatilag egyöntetű ujjongással fogadta az eredményt – volt olyan publicista, aki már egyenesen Orbán Viktor bukásának nyitányát vizionálta. A vágyvezérelt gondolkodás ilyetén megnyilvánulásai is bizonyítják: hiába a divatos, eurokonform máz, Bukarestben csakis akkor nyugodtak, ha Budapesten olyan kormány van, amely nem próbálja a régiós együttműködés ösztönzésével erősíteni nemzetközi mozgásterét, és pláne nem próbálja tevőlegesen, jelentős támogatások és beruházások révén erősíteni a határon túli magyar közösségeket.

Persze a kormányoldalnak nincs miért pánikolnia, a parlamenti választásokig még három év van hátra. Addig van ideje levonni a tanulságokat, és kormányzását, politikai mondandóját, kampányjelszavait ahhoz igazítani, hogy a széthullott ellenzék összeállása nyomán most már a jelek szerint ismét van komolyan veendő hazai ellenfél.

 

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. október 21., hétfő

Klímahiszti vagy valós aggodalom?

Nem kell környezetvédelmi szakembernek lenni ahhoz, hogy érezzük a gyors éghajlatváltozás következményeit. Amiről nem csak tévéhíradókból értesülhet az ember, hanem közvetlen környezetéből is.

Balogh Levente 2019. október 18., péntek

Káoszkoalíció

Szinte már szórakoztató azt látni, ahogy a szociáldemokrata párti (PSD) kormányt megbuktató ellenzéki pártok a sikeres akció utáni örömmámorból felocsúdva hirtelen rádöbbentek: tulajdonképpen semmi, vagy legalábbis nagyon kevés közös van bennük azon kívül, hogy egyetlen céljuk volt: a Viorica Dăncilă vezette kormány &a

Pataky István 2019. október 17., csütörtök

Imázsromboló kormánybuktatók

Ma még nem tudjuk, hogy bizalmat kap-e a parlamenttől Ludovic Orban csapata. Abban viszont már most egészen biztosak lehetünk, hogy szinte lényegtelen a miniszterelnök személye egy olyan kormány élén, amelynek vázát a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képezi.

Kiss Judit 2019. október 16., szerda

Kinél van a nádpálca?

Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor nádpálcával, körmössel, sarokba térdeltetéssel büntették a gyerekeket az iskolában, vagy amikor az óvodásoknak hátratett kézzel, csendben kellett üldögélniük a teremben, hogy ne csináljanak rosszat.

Rostás Szabolcs 2019. október 15., kedd

Csak forint ne legyen?

Isteni szerencse, hogy felívelő pályán a román gazdaság, amelynek rövid és középtávú kilátásait nem lengik körül semmiféle baljós árnyak.

Bálint Eszter 2019. október 14., hétfő

Gazdasági kihívások, avagy a PSD öröksége

Nincs könnyű helyzetben a kormánybuktató román ellenzék. És nem csupán amiatt mondjuk ezt, hogy eltérő politikai nézeteik, illetve a kormányzást illető elképzeléseik miatt nem lesz olyan egyszerű kormányt alakítani, és azt a parlamenttel elfogadtatni, mint amilyen egyszerűen sikerült eltávolítani a hatalomról a Dăncilă-kabinetet.

Pataky István 2019. október 10., csütörtök

Nincs román igény magyar szavazatokra

Az utóbbi harminc év szomorú tapasztalatai alapján kijelenthető: addig jó, amíg a román közbeszédben, sajtóban nincs szó magyarokról.

Kiss Judit 2019. október 09., szerda

Az okostelefon árnyéka

Okostelefonnal a kezében kel és fekszik a gyerek, képernyőn keresztül barátkozik, kommunikál, tanul (ha tanul), játszik, szórakozik. Ha szólnak hozzá, oda sem figyel, teljes mértékben leköti a pillanatonként sok-sok villódzó képet kínáló virtuális világ.

Balogh Levente 2019. október 08., kedd

Amitől Bukarest retteg

Románia továbbra sem ad mást, csak ami a lényege: következetesen megpróbál ellenszegülni minden olyan kezdeményezésnek, amely a kisebbségi jogok ügyének nemzetköziesítésével kapcsolatos.

Makkay József 2019. október 07., hétfő

Ingyen sör és kisebbségi jogok

Egy merész marketingakció nyomán – ingyen sört és ingyen kolbászt kínáltak több százezer embernek – az ötéves születésnapját ünneplő Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni telephelyére mintegy negyvenezer ember özönlött székelyföldi településekről, és távolabbról is.

Vélemény
Makkay József: Klímahiszti vagy valós aggodalom?

Nem kell környezetvédelmi szakembernek lenni ahhoz, hogy érezzük a gyors éghajlatváltozás következményeit. ...

Balogh Levente: Káoszkoalíció

Szinte már szórakoztató azt látni, ahogy a szociáldemokrata párti (PSD) kormányt megbuktató ...

Pataky István: Imázsromboló kormánybuktatók

Ma még nem tudjuk, hogy bizalmat kap-e a parlamenttől Ludovic Orban csapata. Abban viszont már most egészen biztosak lehetünk, ...