Gondoljunk csak bele, milyen kedvezőtlen helyzetben is futna neki az ország a három választást is felölelő következő egyéves periódusnak, ha mondjuk a nyakló nélkül, meggondolatlanul odaítélt bér- és nyugdíjemelés miatt odajutnánk, hogy az állam adóbevételeinek 80 százalékát felemésztené a bér- és nyugdíjzsák betömése, nominális értékben pedig a közadósság 25 milliárd euróval emelkedett volna az elmúlt öt évben. Bizonyára az is kellemetlen lenne, ha Románia kizárólag a fogyasztásra alapozta volna a gazdaságpolitikáját az elmúlt időszakban, ami köztudottan felpörgeti az inflációt, eközben pedig elmaradtak volna a stratégiai beruházások, például az autópálya-építés. Arról nem beszélve, milyen rosszul is állnánk, ha a rendelkezésére álló közel tízmilliárd eurós uniós költségvetési keretből mindössze 2,3 milliárdot lenne képes lehívni az ország nagy infrastrukturális beruházásokra.

Ha így lenne, bizonyára sokakat aggasztanának a honi gazdaság kilátásai, és mondjuk mindenki örülne annak, ha egy idegen állam gazdaságfejlesztési programot hajtana végre Románia területén. Ráadásul több száz millió euró értékben. Valószínűleg azzal se lenne baj, ha ez az idegen állam mondjuk az Egyesült Államok, Németország vagy történetesen Kína lenne. A lényeg ugyanis az, hogy bárki, csak ne Magyarország legyen, amelyik támogatást nyújt Románia állampolgárainak, még akkor is, ha ezt etnikai megkülönböztetés nélkül teszi. Az anyaország által a külhoni magyar közösségek számára nyújtott gondoskodásra – legyen az oktatási, pénzügyi-gazdasági vagy erkölcsi jellegű – különösen érzékeny bukaresti G4Media portál sokadik megkeresésére a román külügyminisztérium úgy foglalt állást, hogy semmilyen szintű kétoldalú egyezmény nem létezik Magyarország és Románia között a Pro Economica Alapítvány révén magyar állami támogatással működtetett gazdaságfejlesztési programról. A portál természetesen újfent kifogásolta az Erdélybe irányuló magyarországi támogatást, a külügyi tárca pedig azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha ez áthágná az uniós szabályokat, továbbá etnikai alapon diszkriminálna. Mindez újfent ékes bizonyíték a román állam, a bukaresti média magyarfóbiájára, a magyarokkal szemben alkalmazott kettős mércére.

A valóság ugyanis az, hogy a magyar kormány által 2016-ban elindított, a külhoni nemzetrészek megmaradását szolgáló gazdaságfejlesztési program romániai „változata” a Saxonia-Transylvania Alapítvány modellje alapján működik, amelynek keretében a német állam nyújt pénzügyi támogatást nyolc erdélyi megye kis- és egyéni vállalkozóinak, családi vállalkozásainak. Nem mellékes, hogy amiként a német állam támogatása sem kizárólag az erdélyi szászokat célozza, úgy a Budapest által nyújtott gazdaságfejlesztési projekt pályázati felhívásaiban nincs különbségtétel nemzetiséghez való tartozás vagy nyelvtudás alapján. Bukarest nem akar tudomást venni róla, hogy a Pro Economica Alapítvány magyar és román nyelven is teljes körűen tájékoztatott minden érdeklődőt a pályázatokkal, pályázási lehetőségekkel kapcsolatban, ennek köszönhetően román nyelven is nyújtottak be pályázatokat, és valamennyi ilyen pályázat támogatást is nyert. Arról nem beszélve, hogy az erdélyi magyar és román gazdáknak, vállalkozóknak nyújtott, több százmillió eurós támogatásnak köszönhetően további beruházások valósultak meg, a támogatási pénzeket a pályázók Romániában költik el, itt adóznak, vagyis az egész a román összterméket gyarapítja.

A jelek szerint azonban nem számít, milyen állapotban van a román gazdaság, a lényeg, hogy forinttámogatások ne érkezzenek. Miközben a romániai rendszerváltást követő években még az volt a szlogen, hogy „nem adjuk el az országot” (és aztán persze mégis mindent eladtak, ami mozdítható), manapság a következő a jelszó: „ki a magyarokkal és a nekik nyújtott támogatással az országból!”.