Balogh Levente

2019. október 08., 08:01

Amitől Bukarest retteg

Románia továbbra sem ad mást, csak ami a lényege: következetesen megpróbál ellenszegülni minden olyan kezdeményezésnek, amely a kisebbségi jogok ügyének nemzetköziesítésével kapcsolatos.

Ezt bizonyítja a bukaresti külügy legfrissebb állásfoglalása, amelyben azért méltatlankodnak, mert az EU bírósága elutasította a román keresetet, amelyben azt kifogásolták, hogy az Európai Bizottság érdemben készül foglalkozni a kisebbségi jogok uniós szintű szavatolását szolgáló Minority SafePack polgári kezdeményezéssel. A kezdeményezés – amely ellen az őshonos kisebbségek ügyeiben rendszerint elegáns hallgatásba burkolózó Európai Bizottság is kézzel-lábbal kapálózott, amíg az uniós bíróság úgy nem döntött, hogy igenis a brüsszeli testület hatáskörébe tartozik az ügy – lehetővé tenné az őshonos nemzeti közösségek jogainak európai uniós szintű szabályozását. Persze legalább ennyire fontos azt is, hogy a lefektetett, közös kisebbségvédelmi szabályrendszer betartását számon is lehessen kérni. Magyarán: hogy legyenek olyan mechanizmusok, amelyek révén folyamatosan, egyértelmű kritériumok alapján ellenőrizni lehet, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a kisebbségvédelmi előírásokat, és amennyiben arra a megállapításra jutnak, hogy nem, akkor létezzenek olyan szankciók, amelyek révén kikényszeríthető a betartásuk. Ez az, amit Bukarest nagyon nem szeretne.

Bár állásfoglalásában a polgári kezdeményezés pozitívumait is hangsúlyozza, azért a bukaresti alapállás lényege mégiscsak az, hogy ellenzi az uniós alapszerződések által meghatározott hatáskörök kiterjesztését. Vagyis: körömszakadtáig ragaszkodna ahhoz, hogy a kisebbségi jogok ügye tagállami hatáskörben maradjon. Ami a modern román állam 19. század végi létrejötte óta folyamatosan létező, és rendszereken átívelő államrezon ismeretében román szempontból érthető. Ez ugyanis azon alapszik, hogy a román állam magterületén, illetve a terjeszkedés során hozzá került idegen területeken a hatóságok folyamatosan, minden eszközzel azon ügyködnek, hogy az ott élő nem román őshonos nemzeti közösségeket felszámolják, vagy asszimiláció útján, vagy azáltal, hogy a régió elhagyására kényszerítik őket. Az ok: mindaddig nem érzik biztonságban magukat, amíg az országban jelentős számú nem román elem is él, hiszen attól tartanak, hogy amíg nagy számú magyar közösség él Erdélyben és a Partiumban, addig bármikor megkérdőjelezhető a jelenlegi területi status quo. Ennek nyomán nemzetbiztonsági kérdésként tekintik a kisebbségi ügyet – pontosabban nemzetbiztonsági fenyegetésnek a magyar közösséget. Így aztán, ha a kisebbségi jogok uniós szabályozása terén minden maradna a régiben, és nem kerülne uniós hatáskörbe a kisebbségi jogok témája, akkor Románia saját hatáskörben korlátozhatja tovább a magyar nyelven történő orvosi képzést, saját hatáskörben tehet keresztbe a hivatali anyanyelvhasználati követeléseknek, valamint saját hatáskörben folytathat álcivilek felhasználásával hadjáratot a magyar nyelvű feliratok és jelképek ellen. És persze saját hatáskörben szervezhet pogromkísérletet a magyar közösség ellen az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temető miatt obskúrus román körök által mesterségesen kirobbantott botrány kapcsán.

Untig ismerjük, hogy Bukarest szerint mindez „példaértékű” bánásmódnak számít az országban élő őshonos nem román nemzeti közösségekkel szemben, miközben a további magyar–román konfliktusok megelőzésének egyik legfőbb eszközét, az autonómia különböző formáit mereven elutasítja, felváltva sztálinista-kommunista, illetve putyinista találmánynak minősítve őket – bár a jól működő autonómiákkal rendelkező Finnország, Spanyolország vagy Olaszország illetékesei minden bizonnyal nagy csodálkozással fogadnák államberendezkedésük ilyetén román meghatározását. Éppen ez a megveszekedett ellenkezés jelzi azt, hogy Bukarestnek igenis vaj van a fején, takargatni valója van a kisebbségi jogok szavatolása terén. Hiszen ha jóhiszeműen viszonyulna a kérdéshez, nem lenne oka ellenezni azt, hogy a kisebbségi jogok betartását – amely része a jogállamiságnak, ugyanakkor annál kevésbé homályos a mibenléte, és sokkal konkrétabban meghatározható és számon kérhető – uniós szinten ellenőrizzék és kényszerítsék ki.

Ezért egyértelműen kívánatos pozitív fejlemény lenne, ha kisebbségi jogok terén létezne egy olyan, közös uniós mechanizmus, amelynek a segítségével Bukarest orrára lehetne koppintani, amikor a jelenlegi módszereivel próbálja „példás” kisebbségpolitikáját gyakorolni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. október 07., hétfő

Ingyen sör és kisebbségi jogok

Egy merész marketingakció nyomán – ingyen sört és ingyen kolbászt kínáltak több százezer embernek – az ötéves születésnapját ünneplő Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni telephelyére mintegy negyvenezer ember özönlött székelyföldi településekről, és távolabbról is.

Balogh Levente 2019. október 04., péntek

Pancser magyarokat erősítő magyargyűlölet

A román társadalmat olyan mélységesen átitatja a magyargyűlölet vagy jobb esetben a magyarokkal szembeni bizalmatlanság, hogy kétséges: eljöhet-e az idő, amikor ha nem is megszűnik, de legalább csökken valamelyest az alapértelmezett magyarellenesség.

Pataky István 2019. október 03., csütörtök

A normális Románia

Szombaton piacra járunk, sétálgatunk vagy kirándulunk, vendégségbe megyünk, sportolunk, esetleg csak bambán tévézünk. De semmiképpen sem dolgozunk. Főleg nem szavazgatunk a parlamentben. 

Kiss Judit 2019. október 02., szerda

Ördögi körforgás

Üres szlogenek dobálása terén ügyesnek bizonyul a művelődési miniszter, aki a gyulafehérvári egyetem megnyitóján közvetített szívhez szóló gondolatokat a hallgatóknak.

Makkay József 2019. szeptember 30., hétfő

Szárnyaszegett nagyvárosi álmok

Nagy fizetés, kevés munka – ez az egyik jelmondata az éppen soron levő kolozsvári munkaerővásárnak. A részvételi díjat befizető cégek már annak is örülnének, ha bárki megfordulna a standjuk előtt, a szervezők szlogenjét azonban valószínűleg ők is megmosolyogják.

Balogh Levente 2019. szeptember 27., péntek

Közösen – de mit?

Meg kell hagyni, nem siették el a dolgot az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek, amikor úgy döntöttek, most hétvégén ülnek össze, hogy a még júliusban Tusványoson született megállapodás értelmében megvitassák a közös fellépés lehetőségeit.

Pataky István 2019. szeptember 26., csütörtök

A gáz, a kampány és a magyarok

A három esélyes román államfőjelölt egy időben látogatott el az Egyesült Államokba. Mindhárman igyekeztek, igyekeznek olyan helyzetbe kerülni, amikor fontosnak tűnő öltönyös urak társaságában fotózkódhatnak, lehetőleg háttérben a csillagos, sávos lobogóval.

Kiss Judit 2019. szeptember 25., szerda

Szemétszedő Danaidák

Csak remélni tudjuk, hogy mire a jövő tavasszal vagy jövő ősszel újra nagyszabású szemétgyűjtési akciót szerveznek országszerte, kevesebb hulladékot kell összeszedniük az önkénteseknek, mint amennyi most várta őket az utak szélén, vízpartokon, erdőn-mezőn.

Balogh Levente 2019. szeptember 24., kedd

A hosszú képek éjszakája

Szinte semmi sem maradt, ami megosztaná az alakulatot – mondta Csomortányi István, az EMNP elnöke, miután az egyetlen szavazattal alulmaradt ellenfél, Soós Sándor által szabálytalannak tartott év eleji elnökké választása után megerősítették pártvezetői tisztségében.

Rostás Szabolcs 2019. szeptember 23., hétfő

Az RMDSZ lemondott Marosvásárhelyről

Mindössze néhány nap telt el azóta, hogy az RMDSZ bejelentette marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét, de máris úgy fest: Soós Zoltánnak kevesebb az esélye az elöljárói tisztség visszahódítására, mint négy évvel ezelőtt volt. 

Vélemény
Makkay József: Ingyen sör és kisebbségi jogok

Egy merész marketingakció nyomán – ingyen sört és ingyen kolbászt kínáltak több százezer ...

Balogh Levente: Pancser magyarokat erősítő magyargyűlölet

A román társadalmat olyan mélységesen átitatja a magyargyűlölet vagy jobb esetben a magyarokkal szembeni bizalmatlanság, ...

Pataky István: A normális Románia

Szombaton piacra járunk, sétálgatunk vagy kirándulunk, vendégségbe megyünk, sportolunk, esetleg csak ...