2009. július 28., 10:432009. július 28., 10:43
Meg egyébként is, nekem csak akkor ajánlgassa bárki is a portékáját, ha én érdeklődöm felőle, egyébként senki ne töltse szeméttel a postaládámat, és ne mondja meg, milyen mosóport vegyek, milyen utazási társaságot válasszak, mert vagyok ahhoz eléggé felnőtt, hogy magamtól is el tudjam dönteni.
A minap azonban egy olyan szórólap hullott ki a reggeli újság mellől, aminek nagybetűs része olyasmit kínált, ami igen élénken foglalkoztatja mostanában a gondolataimat. A míves kivitelű papírlapon száraz tüzifát kínál egy termelő, arra emlékeztetve, hogy jó ezt időben beszerezni. Most lehet, hogy többen is meglepődnek, miért a megkülönböztető kivételezés a tűzifatermelő irányában, hiszen tömbházlakóként mi szükségem nekem a nyári kánikulák idején a téli fűtésszolgáltatás miatt aggódni.
De az a helyzet, hogy nálunk már több mint egy hónapja nincs meleg víz a szolgáltató eladósodása miatt, de még remény sincs arra, hogy a közeljövőben újra megcsurranna a melegvíz-csap. Meg aztán azt is tudom, milyen „égően ciki” magyarázkodni a magyarországi vendégnek: „hát nézd, izé, hogy is mondjam, nincs meleg víz, mert ez itt Gyergyószentmiklós, és a fűtéshálózat korszerűsítése még mindig kampányígert szintjén valósult meg, drága a gáz, a pénz is elfolyik, ki tudja, merre, és hát ez van, bla, bla, bla... Ott a bojler, amit ha nem húzol ki a dugaszból, akkor megráz az áram stb. stb. stb.”
Ismerik a szöveget önök is, mert már legalább százszor leírtam. A téli mínusz húszfokos hidegekben azonban nem segít a magyarázkodás sem a vendégen, sem az idegenből ünnepekre hazatérő gyermekeimen. Ráadásul nem próbáltam ki még, hogy mennyi ideig bírom fűtetlen lakásban, miközben kint fütyül a szél és tartósan fagypont alatti hőmérsékletek uralkodnak. Meg aztán, őszintén szólva, nem akarnék kereskedelmi tévék híranyagának főszereplője lenni azzal, hogy a számítógép mellett megfagyva találtak rám a szomszédok.
Így hát gondosan eltettem a száraz tűzifát ajánló szórólapot. Egy gonddal kevesebb, már tudom, kitől kell tüzelőt vásárolni. Most már csak azt kell kitalálnom, hol fogom tárolni a fát, mert elvből nem építtettem garázsnak álcázott fáskamrát. Na de hátha másnak kettő van, és ha élhetek a lehetőséggel, akkor máris feladok egy apróhirdetést: Fáskamrát bérelek!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok