• Vélemény

Egyre drámaibb méreteket ölt a gazdaság visszaesése, nem folyik be a szükséges összeg az államkasszába, csökkent a kereslet, csődöt kell jelenteni, vagy legalább az alkalmazottak számát kell mielőbb drasztikusan csökkenteni – csak néhány az elmúlt több mint fél év szalagcímeiből, amelyek mind-mind az ország vezető politikusainak a szájából hangoztak el.

Manapság már az is szerencsésnek érezheti magát, akinek e-mailben válaszolnak az elküldött álláskeresési kérelmére. Az, akit meg is hívnak egy interjúra, egyenesen agyvérzést is kaphat. Előbb az eufóriától, később meg azért, mert kiderül, szívatni hívatták.

Valahogy úgy járt a kormány, mint az egyszeri sebészorvos, aki úgy próbálta a rossz hírt beadagolni páciensének, hogy mellé valami pozitívumot is szeretett volna tálalni. Így aztán amikor közölte, hogy bizony a jobb lábát amputálni kell, akkor gyorsan hozzátette: jó hír viszont, hogy a cipőjére máris talált vevőt.

Így játszanak a nagyok – foglalhatjuk össze annak nyomán, hogy szinte teljesen bizonyossá vált: Romániában is működtetett a CIA olyan titkos börtönöket, amelyekben terroristagyanús személyeket őriztek és hallgattak ki. Fölösleges ezen elborzadni, hiszen bármely, amúgy önmagát demokratikus államként meghatározó nagyhatalom – és nem csak – kerülhet olyan helyzetbe, amikor úgy dönt: a nemzetbiztonsági érdek időlegesen felülírja az amúgy fennhangon...

Nagyon úgy néz ki, hogy hiábavalónak bizonyult a Sziget nulladik napján megtartott Zene a rasszizmus ellen című monstre koncertsorozat szervezőinek igyekezete. Az ötletgazdák valószínűleg abban reménykedtek, hogy a csúnya, gonosz rasszisták majd jól elandalodnak a Love Music Hate Racism (azaz szeresd a zenét, gyűlöld a rasszizmus) szlogennel megszervezett eseménytől.

Egyáltalán nem lesz könnyű a kormánynak rábírnia a közalkalmazottakat, hogy beleegyezzenek a költségvetési hiány mérséklését célzó kényszerszabadságba. Csakhogy a Boc-kabinet jelentős mértékben ront a helyzeten, hiszen rosszul közelít a problémához.

Miközben fű alatt/fű fölött ádáz küzdelem zajlik a Gyergyószentmiklós közigazgatási fennhatósága alá tartozó Gyilkostó üdülőtelep hivatalos határát illetően, maga a tó, a Gyilkos-tó békésen iszaposodik és mocsarasodik.

Kinek szól egy-egy válogatott futballmérkőzés? – teheti fel az ember a kérdést a ma esti magyar–román barátságos meccs előtt. A sportszeretőknek? A hazafiaknak? Vagy inkább azoknak, akik a mérkőzések alatt próbálják kiélni balhézási igényüket? Az egyik nézet szerint az lenne helyes, ha a sport csak a sportról szólna, semmi egyébről.

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az első, aki szót emel a bürokrácia ellen. Az ember csak hallgatja a sok panaszáradatot, míg fiatal, s röhög a markába, mert eldönti, ő aztán kikerüli a hivatalokat, ahol csak tudja, rajta bizony nem fognak ki.

Amikor e sorok születtek, az aktuális hír arról szólt, hogy a Nagyváradi Bihar FC labdarúgócsapata mégiscsak a második ligában folytathatja szereplését, ellentétben a hétfő délutáni információval, amelynek értelmében a tulajdonos városi önkormányzat pénzhiány miatt a harmadosztályba íratta be a klubot. Persze megtörténhet, hogy mire a lap az olvasó kezébe kerül, már ismét harmad-, esetleg negyedosztályú klubként beszélnek majd a szebb napokat is látott...

A kormány tervezett intézkedéseit beharangozó miniszterelnök szavai, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Bukarestbe szalasztott szakértőinek jóslatai hallatán a hazai polgár nem is tudja, sírjon vagy nevessen. Emil Boc ugye akut vakbélgyulladáshoz hasonlítható komolysággal szögezte le, hogy a válság ellenére idén nem lesz adóemelés, végrehajtják a korábban beígért kétszázalékos nyugdíjemelést, sőt a rá jellemző politikusi mellébeszéléssel kerülte...

Nemrég amerikai vendég járt az egyik kis hazai faluban. A fiatal hölgy el volt ragadtatva a vidéki táj szépségeitől, és külön megcsodált minden ott élő háziállatot. A macska és a kutya nem volt annyira érdekes, mert azok mindenütt felbukkannak.

A minap kolléganőmmel próbáltuk egymást hevesen túllicitálni a ruhásszekrény előtt eltöltött idő mennyiségét illetően. Úgyszintén az indulás előtti átöltözések számában.

Mi történik akkor, ha a kifinomult, európai műveltségű szellem találkozik a mucsai provincializmussal? Nos, valami olyasmi, mint most, amikor Theodor Paleologu, a több száz éves múltra visszatekintő bukaresti értelmiségi családból származó, a legnevesebb nyugat-európai egyetemeken tanult művelődési miniszter egyetlen, rövid levélben döngölte földbe pártbéli társát, Sorin Apostu kolozsvári polgármestert.

A kormány monnyon le! – már csak ez a torgyáni fordulat hiányzott Traian Basescu filippikájának végéről, amelyben hevesen ostorozta a kabinetet, mondván: az semmit sem tesz a válság elhárítása érdekében, ehelyett inkább a turisztikai miniszter elleni sikkasztási vádak miatt felállított bizottságban zajló vitákkal fecséreli a drága időt.

Pedig egy ideig úgy tűnt, hogy az ukránok korrektebbek, mint a többi „utódállam”. A Kárpátalján élő magyarok szinte valamennyi más országban kisebbségben élő nemzettársaiknál jobb körülmények között éltek, nemhogy vasvillákkal felfegyverzett ukránok hordáit nem uszították rájuk, ha magyar feliratokat kívántak kihelyezni, de még a magyar zászlót is kitűzhették a közintézményekre.

Ha a rasszizmus szó fogalmába beletartozik a plázában nyaraló embertípus iránti utálat, akkor én egy rohadt fajgyűlölő vagyok. Bár a nagyvárosokhoz képest Kolozsvár még gyerekcipőben jár plázakultúrából a maga két bevásárlóközpontocskájával, hűségesen gyártja a fél arcot takaró napszemüveges, arasznyi szoknyácskás cicákat.

„Az, hogy Mircea Geoană és kollégái minden ok nélkül, óráról órára hajtogatják, hogy nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel, mindenképpen sértő, nemcsak a szövetségre, hanem a romániai magyarságra nézve is”.