2009. július 31., 12:042009. július 31., 12:04
Négy párt ugyanis lényegesen instabilabb koalíciót alkot, mint kettő – márpedig a kommunisták bizonyosan mindent latba vetnek annak érdekében, hogy a maguk oldalára édesgessék valamelyik pártot a négy közül. Ám ha a királycsináló szerepébe került exkommunista politikus, Marian Lupu Demokrata Pártja tényleg az ellenzéki koalícióhoz csatlakozik, akkor sem nyugodhatnak meg a változást akaró moldovai polgárok.
A parlamenti többség ugyanis az államfő megválasztásához már nem elég, az pedig egyelőre kérdéses, hogyan sikerülhet átcsábítani a mostani ellenzéki oldalra elegendő számú kommunista honatyát. A másik problémát az Oroszországhoz fűződő viszony jelenti. Ha sikerül elegendő kommunista képviselőt „átigazolni”, és sikeresen lezajlik az államfőválasztás és a kormányváltás, máris ott a kérdés: mi lesz a moldáv–orosz viszonnyal? Moszkva több alkalommal is jelezte: sérelmezi, hogy a korábban orosz érdekszférába tartozó országokat a Nyugat magához akarja kötni.
Hevesen reagált az áprilisi zavargások idején is, amikor kemény hangon marasztalta el Romániát, amiért az szerinte beavatkozott Moldova belügyeibe. Ha Chişinău a nyugati orientációt választja, komoly problémákkal kell szembenéznie az új moldáv vezetésnek. Moldova energiahordozó-szükségletét szinte teljes egészében Oroszországból fedezi, márpedig Moszkva sohasem habozott hozzányúlni az energiafegyverhez, ha meg kellett rendszabályoznia valamelyik Nyugat-baráttá vált volt szovjet köztársaságot.
Ráadásul a szakadár Transznisztria kapcsán is bármikor ismét felszítható a konfliktus, mint ahogy azt tavaly Grúzia esetében is láthattuk. Márpedig ebben az esetben a „nagy testvér”, Románia is nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen a bajba került Pruton túli testvér megsegítését elsősorban a nacionalista egységretorikát hangoztató Bukaresttől várják majd – épp egy olyan időszakban, amikor Románia is súlyos gazdasági nehézségekkel néz szembe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok