2009. július 30., 10:392009. július 30., 10:39
A kisstílű, a személyes ellentéteket a közösség érdekei fölé helyező politizáláshoz azonban annál inkább. Nem titok, hogy az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács viszonya enyhén szólva sem nevezhető zökkenőmentesnek, ritkán tudott együttműködni a két szervezet akkor is, amikor utóbbit történetesen az előbbi egykori szenátora, Csapó József irányította.
Köztudott az is, hogy az SZNT autonómiastatútumát az RMDSZ fércmunkának, felvállalhatatlan és kivitelezhetetlen stratégiának tartja, a szövetség vezetőinek szemében ugyanakkor igazából az számít vörös posztónak, hogy jelentős átjárás érhető tetten a politikai rivális Magyar Polgári Párt és a nemzeti tanács apparátusa között.
Végül, de nem utolsósorban az SZNT nemrég hatalmas politikai baklövést követett el azzal, hogy a romániai államfőválasztás előtt uszkve három hónappal arra buzdítja hívit: a szavazólapon pecsételjenek majd a kereten kívülre, érvénytelen (románul: anulat) voksukkal ugyanis a szintén a betűvel kezdődő autonómiának szavaznak bizalmat. Vagyis ahelyett, hogy leülnének tárgyalni Kelemen Hunor támogatásának feltételeiről – mint ahogy azt az EMNT minden bizonnyal megteszi –, ezzel a képtelen „üzenettel” kívánják szolgálni az önrendelkezés ügyét.
Viszont még ezeknek az előzményeknek az ismeretében is érthetetlen Markó Bélának a Székelyudvarhelyre tervezett nagygyűléssel kapcsolatos sértődött kirohanása. Azt még csak-csak értjük, hogy az RMDSZ foggal-körömmel ragaszkodik a rendezvény szervezői szerepéhez, azt azonban senki nem vitathatja, hogy a kezdeményezés az SZNT-től ered.
A széthúzás, az ellenségeskedés üzenetét hordozó kudarc azonban már közös lesz, ha az erdélyi magyar szervezeteknek nem sikerül elcsitítaniuk a szervezéssel kapcsolatos bűbalhét, és egy közös, a régió összefogását felmutató nagygyűlés helyett több, a székelyek széttartását bizonyító megmozdulást szerveznek. Utóbbi esetben a székelyföldi román szervezetek ellenakciója máris sikerrel kecsegtet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok