2009. augusztus 04., 10:492009. augusztus 04., 10:49
Az egyik határ menti faluban az emberek egy része búcsút mondott az ötvenes években lefektetett csőhálózatnak és átállt arra, amelyet pár éve ástak a földbe. A minőség változatlan, viszont ezért már köbméterenként kell fizetni, mert EU-konform rendszeren jön belőle a pocsolya. A fekete sár nyomása is kérdőjeles, néha nincs is neki olyanja, és akkor az embernek kiszárad a konyhakert szélén tengődő paprikája. Az, amelyik nem a ganédomb felől van, mert azt a Riska folyamatosa öntözi.
Sebaj – csillan fel a közvélemény szeme, és elhatározza, ásat a kert végébe egy nagy kutat. Inni nem lehet belőle, de mindegy, azt a másikból is csak részegen meri megtenni az ember, viszont a Riska szomja oltható vele, és a palánták sem panaszkodnak miatta. Fizetni pedig nem kell, mert nem köthető rája vízóra. Mellesleg, ha egy mód van rá, még a kisebb halak is megteremnek benne, azokkal meg majd a macsek szórakozik esténként. Neki is esett a közvélemény a munkának, mint vak a gödörnek.
Kinézett egy jó kis árnyékos helyet a kertvégi fák alatt, hogy ne kelljen nagyon kivetkőznie magából, ha a tűzgolyó túl magasan jár. Ásónyomait a cirmos a Riska fölött ülve, az istálló és a szeme sarkából figyelte. Még nem sejtette, hogy az objektum részben az ő passzióját is fogja szolgálni. Aztán teltek, múltak a hetek, de a közvéleménynek még mindig nem sikerült megtalálni a csodatévő kertvégi forrást. Kezdett izgulni kicsit. Vajon mit gondolhat a szomszéd – morfondírozott a bajusza alatt.
Ki nem találhatta, és a munkát sem hagyhatta abba, mert akkor mindenki rajta csámcsogott volna. A fő gondja, hogy nem tudta, hová rejthette a varázspálcáját, azt, amelyik megmutatja, merre van a víztartalék. Közben óránként elszaladt a sarki söntésbe a decis poharak alján keresni megoldást. Végül felismerte a titkot, és el is híresztelte a környéken: nem kell aggódni, és le lehet fújni az alternatív próbálkozásokat, mert kiderült, a vízórát egyelőre még nem olvassák le, és különben is, ha nagy a baj, annak a mutatóján is lehet állítani egy gyűszűnyit visszafelé. A megoldás kész, a további munka fölösleges, ám szegény Cirmi újra hal nélkül maradt.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.