2009. július 29., 11:442009. július 29., 11:44
Régen a ruhája elárulta, ki a paraszt, ki polgár, nemes vagy idegen földről való. Ma le lehet olvasni, ki kukázik, ki jár rendszeresen turkálóba, ki a bankár és ki a tanár. De ez még nem minden. Azt is ki lehet találni, ki milyen zenei stílusban mozog otthonosan, és milyen nemzeti nézeteket vall. A múltkor egy narancssárga pólóban mászkáltam, és rám fogták, jobboldali politikai nézeteim vannak.
Lehet, vannak, de azok nem narancsszínűek. Amióta divatba jött a pólónyomtatás, mindenféle dolgot magukra vesznek az emberek. Ha kimegyek a parkba, szembejön velem a tavalyi meg az azelőtti összes ifjúsági fesztivál kézen fogva a dél-amerikai ellenzék legismertebb arcával. Amint visszanézek, népnemzeti jelképek kacsintanak rám, körülöttük ismert nemzeti jellegű verssorok és családi fotók figyelnek. Olyan is volt, aki a saját kutyáját vette magára, hogy akkor is vele legyen, ha nincs. Egyébként a pólófeliratok közösségépítő jelleggel bírnak, úgynevezett bandajelvények is lehetnek. Ez nem baj, hiszen nem vagyunk egyformák. Ezért verekednek össze a különböző focicsapatok drukkerei. A minap egy fiatalembert elvertek a vörösök, mert kék póló volt rajta.
Hiába magyarázta szerencsétlen, hogy tévéje sincsen, és soha életében nem látott meccset, szétrúgták, mint egy bőrlabdát. Úgy kell neki, miért nem volt rajta olyan póló, amelyiken azt írta, semmi közöm hozzátok. Akkor meg a szeparatizmusáért kapott volna ki. Nem tudni, mit érdemes viselni. Ha felvesszük a haza mindenek felett című pólónkat, akkor szembetalálkozunk majd azokkal, akik a nemzetállam szuverenitását hirdető trikóban sétálnak.
Ha rappes sapkánkhoz 2Pac-pólót rántunk fel, a szembejövő metálos hajasok rugdosnak meg, akiknek fémforgácsból van a ruhájuk. Ha rovásírásos Petőfi-idézetet vésetünk a pólónkra, azért szólnak meg, mert nem tudják elolvasni, de ha csupa nagybetűvel pingáltatjuk ki, hogy „Haragban a világgal”, azért távolodnak el tőlünk.
Sokkal jobb télen, mert akkor a nagykabát alatt nem látszik, mit ír a pólón. Olyankor csak azért kaphatunk ki, ha városra menet magunkon felejtjük a jó meleg irhabundát.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.