2009. augusztus 05., 09:002009. augusztus 05., 09:00
A holland hajóskapitány elbűvölve mesélte, hogy olyan háromszéki erdőben járt, ahol javallott a gyakori kiabálás a medve elriasztása céljából. Életében nem kurjongatott olyan jóízűen, hiszen ha tomboló viharba kerül a hajó, lehet ugyan ordítani veszettül, de nem esik olyan jól.
Máskor meg civilizált európai ember nem emeli fel a hangját. A hollandiai erdő olyan, mint egy park, mesélte tovább, lépten-nyomon sétálókkal találkozik az erdőjáró, és ezért mindenki suttogva beszél, hogy ne zavarja a másik elmélyült barangolását. Szóval a háromszéki erdőben életmentő lehet a hangoskodás, hiszen már nem egy, csendben settenkedő vadorzó hagyta ott a bőrét.
Biztonságos hangoskodás közben találtak málnát, áfonyát, szedtek egy kosár rókagombát, amiből nagyszerű tokányt rittyentett a vendéglátójuk. A zord tengerész maradéktalanul elégedett volt, elkönyvelte, hogy jó helyre került, és bár óvatosan kóstolgatta a hegy oldalából fakadó forrás vizét, megkönnyebbült, amikor eltelt egy nap és nem fedezte fel magán a lappangó kolera jelentkező tüneteit.
Dúlt a béke és a boldogság, a faluturizmus és a vadromantika, a kapitány ígérte, hogy jön máskor is, sőt a legénységet is hozza. Az idillromboló csapás onnan érkezett, ahonnan a legkevésbé várták, a nagy gonddal szervezett, időben beharangozott falunapok képében. A hegyek közé bújt, apró kis falu már reggel korán megtelt nyüzsgéssel, bóvliárusok tüsténkedtek, feszítették a ponyvát, rakosgatták a szivárványszínű forgólámpát, az apró szökőkutat, a farokcsóválva ugató plüsskutyát.
A színpadot is hajnalhasadtával felszerelték, és felváltva üvöltött a mulatós, a manele, a techno, hogy öröm és bánat, vigasság és düh egyazon mértékben sújtson mindenkit. A holland kapitány kedve egyre lankadt, estére már elveszetten bolyongott az egyre zajosabb falunapozók között, és még az sem derítette kedvre, hogy adta magát a „bolygó hollandi” megszólítás. Pakolt és ment. Egy óra múlva szomorúan csöngetett, és lemondóan újságolta, hogy a falunapoktól menekültében, a különben hónapokig madársemjárja hegyi úton forgalmi dugóba keveredett.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.