2009. július 27., 10:242009. július 27., 10:24
Egyszer olvastam egy államvizsga-dolgozatot, amely arról szólt, hogy ki minek alapján választja a becenevét, amivel különböző csevegőkre lép be. Fölöttébb érdekes volt a megkérdezettek határtalan fantáziája, megspékelve azzal, hogy a magyar nyelv, illetve a különböző nyelvek keverése rengeteg többértelmű szót eredményezett. És most nem jóska1985-ről beszélek, mert neki biztos a jelszava is a születési dátumából áll.
A jelszó választásának van egy óriási előnye: bármit írhatsz, senki nem fogja látni, mert az a lényeg, hogy titokban maradjon. Olyan szó kell legyen, amit a családtagok sem találnak ki, leírhatod kedvenc színésznőd nevét, – akinek imádatát nem mered vállalni a nyilvánosság előtt – káromkodhatsz kedvedre, vagy legnagyobb szerelmed nevét is használhatod. Azonkívül megvannak a jól bevett szokások: becenév, a telefon klaviatúrája alapján a keresztnév számokban, a kutya, malac, anyuka, feleség nevének használata, vagy csak egyszerűen a qwerty.
Bár lehet felmérést készíteni a lakosság jelszóválasztási szokásairól, konkrét példákat úgysem tudnánk összegyűjteni. Pedig szerintem külön kultúrája van a jelszóválasztásnak, olyan, mintha belelapoznál valakinek a naplójába, és elolvasnál belőle egy oldalt. Lehet, hogy csak egy koncertélményt ír le (jelszava: Tankcsapda), de az is lehet, hogy egy tini szülők elől titkolt szokásáról fogsz olvasni (jelszó: Cigi4ever), vagy az imádott ellenkező nem iránti vonzalmáról ír (jelszó: Matildka).
Hallottam olyan történetet, hogy egy több éve tartó élettársi kapcsolat azért ment tönkre, mert az egyik fél megtudta párja jelszavát, ami a férfi fiatalkori szerelmének neve volt. Lehet vitatkozni, hogy ki hibás (aki feltörte a jelszót, vagy aki régi szerelmét még mindig nem cserélte le), annyi bizonyos, hogy jelszavunk is egyfajta viselkedésünket tükrözi, meghatároz minket, mert: a szó olyan kell legyen, amit soha nem felejtünk el, amit a haverok nem találnak ki, s amit nem lehet könnyen feltörni. Tehát joggal mondhatjuk: mondd meg a jelszavad (ha vagy olyan bangó), s megmondom, ki vagy!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok