2009. július 27., 10:222009. július 27., 10:22
A demokrata-liberális politikus tengerparti megvilágosodása méltán tűnhet a PSD-vel tavaly decemberben kötött érdekházasság felbontása előszelének (mint tudjuk, az államelnök korábbi tanácsosa okozott már nem egy politikai galibát), a kontextust azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Abban igaza van Udreának, hogy a szociáldemokraták kettős játékot űznek a nagykoalícióban, az államfői babérokra pályázó Mircea Geoană PSD-elnök például rendszerint úgy bírálja Emil Boc miniszterelnök intézkedéseit, mintha legalábbis nem a kormányzati partner, hanem az ellenzék vezére lenne. Az igazság viszont az, hogy Elena Udreának ezúttal nem is annyira a PSD kétkulacsosságából lett elege, hanem amiatt ágál, hogy a szocdemek nem tartják magukat ahhoz az íratlan szabályhoz, amely az eltérő nemű munkatársakhoz hasonlóan a politikai partnerekre is érvényes. Vagyis: házinyúlra nem lövünk. Jobbára ennek a hallgatólagos megállapodásnak a felrúgása (no meg a média aknamunkája) vezetett Monica Iacob Ridzi ifjúsági és sportminiszter bukásához is, ha ugyanis a szociáldemokraták engednek a demokrata-liberálisok nyomásának, a sikkasztás szemetét minden bizonnyal a szőnyeg alá söprik, a tárcavezető pedig a helyén marad. E tekintetben nem is nevezhető annyira áldatlan állapotnak, hogy két, ideológiailag egymástól eltérő alakulat osztozik a politikai húsosfazékon – pláne most, az államelnök-választás kampányában –, hiszen mindkét fél árgus szemmel figyeli, mikor követ el hibát a másik. Márpedig az ehhez hasonló körülmények nem kedveznek a korrupciónak. Jelen pillanatban még nem tudjuk, törvényesen szórta-e a pénzt Elena Udrea tévéreklámokra, turisztikai „ráncfelvarrásra”, ingerült nyilatkozatai azonban arra engednek következtetni: nagyon attól tart, hogy ez hamarosan kiderül. Nem úgy fest ugyanis, hogy a PSD „nagyágyúi” egyhamar levennék róla a célkeresőt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok