2009. július 29., 11:452009. július 29., 11:45
Nem mintha bárki is kétségbe vonná a romák jogát arra, hogy utcára vonuljanak, ám jelen helyzetben a tüntetés vélhetően csak olaj lenne a tűzre. A felszított indulatok csillapítására ugyanis nem biztos, hogy alkalmas lesz a romákat kizárólag áldozati szerepben bemutató érdekvédők megmozdulása, miközben a helyiek azt tapasztalják, hogy a falujukban élő roma közösség bizonyos tagjai folyamatosan fittyet hánynak a civilizált együttélés szabályainak, és a magántulajdonhoz való jogot igencsak rugalmasan értelmezve rendszeresen megdézsmálják a kerteket, termőföldeket.
Arról nem is beszélve, hogy nem kell ahhoz üldözési mániában szenvedni, hogy fölmerüljön: a roma szervezetet bizonyos, a háttérben megbúvó erők ösztönözhették arra, hogy utcára vonuljon a magyarok „atrocitásai” ellen tiltakozva – olyan erők, amelyeknek érdeke, hogy a magyar és a roma közösség között konfliktus legyen. Persze félreértés ne essék: a terménylopásra, de még a késelésre sem elfogadható válasz az önbíráskodás, a lincselés. A bűnösök felelősségre vonása a hatóságok feladata – ám ezt a polgárok mellett nem ártana maguknak a hatóságoknak is tudatosítaniuk magukban, az előzményeket nem ismerő, de reflexből fajgyűlöletet és rasszizmust kiáltó, az emberi jogokat szelektíven értelmező megmondóemberekkel egyetemben.
Az ugyanis nem működik, ha kényelmi szempontokra, illetve a politikai korrektségre hivatkozva elfogadják a megélhetési bűnözés tényét. Hiszen ezzel csak a polgárok törvénybe vetett bizalmát ingatják meg, akik így inkább saját kézbe kívánják venni a „rendcsinálást.” Emellett hatékony iskoláztatási és munka-helyteremtési programot kell kidolgozni a romák számára, a programban való részvételt pedig szigorúan számon kell kérni – hisz ez mégiscsak esélyesebbé tenné a kulturált egymás mellett élést.
Ahhoz képest legalábbis mindenképpen, mint ha a tulajdonuk védelmében fellépőket vagy a bűnelkövetőket csípőből leállatozzuk. A megélhetési bűnözéssel egyetemben a megélhetési állatozást is fel kellene végre számolni – mindkét oldalon.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.