2009. augusztus 03., 09:492009. augusztus 03., 09:49
A jelenség a júniusi európai parlamenti választásokon még nem volt annyira hangsúlyos – amit akkor a kormánykoalíciót alkotó két párt művelt egymással, baráti simogatásnak tűnik ahhoz az adok-kapokhoz képest, ami most zajlik. Az indok nem abban keresendő, ahogy azóta jobban megutálták volna egymást – a két párt közötti gyűlöletszint állandó, csupán a pillanatnyi érdekek késztetése nyomán néha képesek zárójelbe tenni a rivalizálást. Az EP-választásokon sem a PSD, sem a PDL nem kívánta még ellőni patronjait, amelyeket a sokkal nagyobb téttel bíró államfőválasztásra tartogatnak.
Most ugyanis nem az a fontos, hogy melyik párt nyeri a parlamenti választásokat, hanem az, hogy melyikük államfőjelöltje ül az elnöki hivatalban a voksolás idején. A gyakorlatot Traian Băsescu államfő vezette be, aki az alkotmányt és a szokásjogot felrúgva 2004-ben nem a győztes szociáldemokratákat bízta meg kormányalakítással, hanem saját pártját, a PD-t, a kormánytöbbség kialakításához így háttérmachinációkra volt szükség. A tavalyi választásokon is előre tudni lehetett, az államfő mindenképpen PDL-s kormányfőt jelöl majd.
A jelek szerint a gyakorlat a PSD-nek is megtetszett, ezért vetette be a nehéztüzérséget a PDL – és azon keresztül a párt hátterében álló Băsescu – lejáratására. A koalíciós partneri lojalitás fölösleges luxus annak fényében, hogy a PDL-s miniszterek elleni hadjárat akár államfői széket is hozhat Mircea Geoanának. Ennek érdekében akár a koalícióból való kilépés sem túl magas ár, hiszen így kizárólag a PDL-re háríthatnák a kormányzati felelősséget.
A példa ismét csak a PDL-től származik: rövid kormányzati szerepvállalás után inkább ellenzékben politizált az elmúlt ciklusban, besöpörve az ezzel járó szimpátiavoksokat. Ha tehát most a PSD tényleg a szakítás mellett dönt, akkor a PDL és Băsescu semmi mást nem kap az asztalra, csupán azt, amit az államfő szerepének a parlament rovására történő megerősítése céljával saját maga főzött.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok