2009. július 28., 10:472009. július 28., 10:47
Ilyenkor támad az az érzése a távolmaradóknak, hogy ezt most jól elszúrták, és ilyenkor fogadják meg azt is, hogy jövőre semmiképpen nem hagyják ki. Majd harmadik fázisként következik a zárás: a rendezvény sikeres volt, a résztvevők elégedettek, a sztárok jönnének még bármikor, a rendezők pedig… panaszkodnak.
Valahogy mindig így lesz: a végén a rendezők panaszkodnak – a kevés/sok látogatóra, a kedves/undok sztárokra, a befogadó/elutasító helyiekre, a hazai/külföldi közönségre, de leginkább arra, hogy megint több a kiadás, mint a bevétel. Bevallom, idén a pénzügyi válság mindenre rátelepedő hangulatában, télen még azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy elmaradnak a jól bejáratott nyári fesztiváljaink, csendesebb, pesszimistább nyarunk lesz. De szerencsére nem így történt.
Válság ide vagy oda, az igazán nagy fesztiválokat idén is megszervezték, megszervezik, s az eddigi mérlegekből az tűnik ki: a rajongók, a bulizni vágyók, a lazítani kívánók még mindig éppen elegen vannak ahhoz, hogy ne maradjon közönség nélkül egy-egy ilyen nyári buli. S ez jól is van így. Ugyanerre a háromfázisú kaptafára húzható a Marosvásárhely melletti Víkendtelepen lezárult Félsziget Fesztivál esete is: egyesek szerint idén volt a fesztivál történetében a legnagyobb buli, a sztármeghívottak koncertjeire tolult a közönség, rekordszámokat ért el a látogatottság – a szervezők szerint mégsem lett még csak nullszaldós sem a rendezvény.
A remek kezdéshez és folytatáshoz képest már megint kissé kiábrándító a zárás a szervezők panaszaival. De talán így is megéri. A nagy nevek felvonultatása nagyon sok pénzt visz el, s meglehet, a nullszaldóhoz nem vonz elég közönséget, de ahhoz éppen eleget, hogy aki kívülről figyeli a Félszigetet, arról számolhasson be: az erdélyi fesztivál kezdi kinőni a gyerekcipőt. S talán ez valamikor meghozza a kezdetektől áhított nullszaldót is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok