2009. július 24., 10:032009. július 24., 10:03
A haver leparkol egy benzinkútnál, és a következőket látja: a kutast éppen echte angol turisták faggatják, hogy merre a Szent Anna-tó. A fiatalember húzódozik, vonogatja a vállát, hogy a tavat persze tudja, de angolul nem annyira, s amúgy is nehezére esik megszólalni, a kiejtése nem tökéletes, az ákcentusa pedig kifejezetten alsócsajágaröcsögei. A helyzet nem várt megmentője hatalmas önbizalommal érkezik, félresöpri a kutast, aki szemlátomást a haverja, és közli: bízza rá az útbaigazítást, mert erős középfokon beszéli az angolt. Enyhe terpeszben, kidüllesztett mellel megáll a feszülten figyelő angolok előtt, nagy levegővétel, és kezdi. „Bükszád, katasztrófen kaputt!” – és két karjával András-keresztet formáz. Erre a laza indításra az angolok szeme tágra nyílik és levegőt is elfelejtenek venni.
Az eligazítás ebben a stílusban, töretlen magabízással folytatódik, egy éles, kanyargós füttyszóval. A „Kozmás city” megjegyzés után újabb, kacskaringósabb fütty következik, hullámos kézmozdulat, majd tömör megjegyzés: „bjútiful mántensz”. Ettől mindenki megnyugszik, mert érti, hogy Kozmás után szépek a hegyek. „Kézdivásárhely”– hangzik tovább az útbaigazítás, majd a már ismert füttyszó is felhangzik, és diadalittasan csattan a végszó: Lake Sfânta Ana! Az előadás után néhány pillanatig mindenki kővé mered, a fiatalember elismerést, az angolok segítséget várva. A négynyelvű, széles gesztusokkal, füttyökkel kísért bemutató után közbelép a haver, és „gyenge” középfokú angoltudásával néhány szóval összefoglalja a helyzetet: Bükszádnál az út rossz, érdemes Csíkkozmás felé kerülni, át a hegyek között, majd Kézdivásárhelynél kell letérni a Szent Anna-tó felé. Az angolok megkönnyebbülten bólogatnak, milyen jó, hogy Bükszád nem lett valami természeti katasztrófa áldozata. Azért, hogy teljesen tiszta legyen a kép, még szerényen megérdeklődik, a fütty mit jelentett. A rövidebb és csattanósabb teljes fordulást, a hosszabb és kacskaringós letérést, jön a megfejtés készségesen. Az én következtetésem pedig csak annyi: az életben az érvényesülés nem a nyelvtudáson, hanem a hozzáálláson múlik!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.