2009. július 24., 10:032009. július 24., 10:03
A haver leparkol egy benzinkútnál, és a következőket látja: a kutast éppen echte angol turisták faggatják, hogy merre a Szent Anna-tó. A fiatalember húzódozik, vonogatja a vállát, hogy a tavat persze tudja, de angolul nem annyira, s amúgy is nehezére esik megszólalni, a kiejtése nem tökéletes, az ákcentusa pedig kifejezetten alsócsajágaröcsögei. A helyzet nem várt megmentője hatalmas önbizalommal érkezik, félresöpri a kutast, aki szemlátomást a haverja, és közli: bízza rá az útbaigazítást, mert erős középfokon beszéli az angolt. Enyhe terpeszben, kidüllesztett mellel megáll a feszülten figyelő angolok előtt, nagy levegővétel, és kezdi. „Bükszád, katasztrófen kaputt!” – és két karjával András-keresztet formáz. Erre a laza indításra az angolok szeme tágra nyílik és levegőt is elfelejtenek venni.
Az eligazítás ebben a stílusban, töretlen magabízással folytatódik, egy éles, kanyargós füttyszóval. A „Kozmás city” megjegyzés után újabb, kacskaringósabb fütty következik, hullámos kézmozdulat, majd tömör megjegyzés: „bjútiful mántensz”. Ettől mindenki megnyugszik, mert érti, hogy Kozmás után szépek a hegyek. „Kézdivásárhely”– hangzik tovább az útbaigazítás, majd a már ismert füttyszó is felhangzik, és diadalittasan csattan a végszó: Lake Sfânta Ana! Az előadás után néhány pillanatig mindenki kővé mered, a fiatalember elismerést, az angolok segítséget várva. A négynyelvű, széles gesztusokkal, füttyökkel kísért bemutató után közbelép a haver, és „gyenge” középfokú angoltudásával néhány szóval összefoglalja a helyzetet: Bükszádnál az út rossz, érdemes Csíkkozmás felé kerülni, át a hegyek között, majd Kézdivásárhelynél kell letérni a Szent Anna-tó felé. Az angolok megkönnyebbülten bólogatnak, milyen jó, hogy Bükszád nem lett valami természeti katasztrófa áldozata. Azért, hogy teljesen tiszta legyen a kép, még szerényen megérdeklődik, a fütty mit jelentett. A rövidebb és csattanósabb teljes fordulást, a hosszabb és kacskaringós letérést, jön a megfejtés készségesen. Az én következtetésem pedig csak annyi: az életben az érvényesülés nem a nyelvtudáson, hanem a hozzáálláson múlik!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.