2009. augusztus 04., 10:502009. augusztus 04., 10:50
A budapesti külügyminisztérium – az elmúlt években rá egyáltalán nem jellemző szívóssággal – előbb az EBESZ, most pedig az ENSZ és az Európa Tanács elé viszi a kirekesztő, sovén nyelvhasználati jogszabályt, amelyet júniusban fogadott el a pozsonyi törvényhozás. És amelynek „szellemiségéről” szinte mindent elárul, hogy szeptemberi hatálybalépése után kemény pénzbírsággal sújtaná azt a felvidéki magyar újságíró kollégát, aki a fenti mondatban elsőként nem Bratislavaként emlegetné az egykori magyar koronázó főváros nevét.
Persze túlzott reményeket nem kell fűzni ahhoz, hogy a nyelvtörvényről az ENSZ egyhamar kimondja: kisebbségellenes és diszkriminatív; a számos esetben sóhivatalként működő szervezet nemegyszer történetesen népirtások esetében sem volt képes szankciókat foganatosítani. Azok után azonban, hogy Brüsszel (apropó, vajon miért nem érzi magát kompetensnek a témában Leonard Orban, az EU többnyelvűségért felelős biztosa?) eléggé el nem ítélhető módon a mai napig nem foglalt állást a magyar–szlovák viszonyt történelmi mélypontra juttató nyelvi elnyomás ügyében, Budapestnek ezt a lehetőséget is meg kellett ragadnia.
Ez ugyanis még mindig járhatóbb, mint a Magyar Demokrata Fórum által tegnap bedobott blődség, miszerint a magyar állam vállalja át a nyelvtörvény megszegése miatt a szlovákiai magyarokra esetlegesen kirótt bírságok kifizetését. Az ötlet már csak azért is érthetetlen, mivel egykori igazságügy-miniszterként Dávid Ibolya MDF-elnöknek illene tudnia: ha valaki majd hajlandó lesz bár egy szlovák koronát is fizetni azért, mert Rimaszombatnak ejtette a Rimavská Sobotát, akkor ezáltal elismeri, úgymond törvényesíti a Fico–Slota-tandem rettenetes agyszüleményét.
Még szerencse, hogy a budapesti kormány és az országgyűlési pártok nem ebbe az irányba mozdultak el, hanem – ritkán tapasztalható összezárást tanúsítva – a legmagasabb nemzetközi fórumoknál védik a szlovákiai magyarság nyelvhasználati jogait. Elrettentő példát statuálva más, hasonló nyelvi elnyomást fontolgató utódállamok számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok