• Vélemény

A Romániában 1989 óta regnáló mindenkori kormányok, illetve az oktatási tárcák nem arról (voltak) híresek, hogy világos, koherens, de főleg gyermekközpontú oktatási rendszert alakítanának ki. Az amúgy is idejétmúlt, lexikális tudást erőltető oktatási módszer fokozatos javítása, illetve igények szerint a képességkialakító módszerrel való kicserélése helyett a mai kormányzók számára az vált a legfontosabb reformteendővé, hogy a fejkvótarendszer...

Az egyik legirritálóbb mondat, amivel valaha is találkoztam, a szolgáltatók által küldött „szerelmes levelekben” olvasható, miszerint: amennyiben nem hajlandó a fent említett időpontig rendezni számláját, kénytelenek leszünk a szolgáltatást megszüntetni.

Nincs abban semmi rendkívüli, hogy a kisebbségi törvénytervezetet korábban oly sokszor bíráló Emil Boc tegnap a dokumentum elfogadására kérte a bukaresti honatyákat, és hogy mindezt éppen most teszi. A demokrata-liberális pártelnök azzal lett közismert, hogy maga vagy alakulata pillanatnyi politikai érdekeitől vezérelve saját meggyőződésével ellentétes ígéretet tesz, eszmét vállal.

Egyenruhában feszítenek egy ideje a váradi busz- és villamosvezetők. Az ügy nagy sajtónyilvánosságot kapott akkor, ami nem is csoda, hiszen nem hinném, hogy csak engem zavart, hogy a „vatman” meg a „vatmanica” koszos trikóban, a férfiak nyáron akár félmeztelenül fuvarozták a gyanútlan polgárt a városban, cseppet sem javítva ezzel a közlekedési vállalat imidzsét.

A romániai rendszerváltás óta eltelt két évtized során nagyon sokszor elhangzott már, hogy 1989-ben, valamint a kilencvenes évek elején mutatkozott más irányvonal is az erdélyi magyar politika számára, céljai eléréséhez, jogai kivívásához nyúlhatott volna más eszközökhöz is a közösség.

Azt mondják a tapasztaltabbak, minél idősebb valaki, annál több halottja van. Az azonban rémálmaimban sem merült fel, hogy két egymást követő napon, két szívemhez igencsak közelállót kell elkísérnem utolsó földi útjára. Hétfőn legjobb barátnőm édesanyjától vettünk búcsút örökre, kedden pedig egy néhány év híján százéves nénit búcsúztattunk.

Hogy a Mircea Geoană és Adrian Năstase elleni feddhetetlenségi, illetve korrupcióellenes hatósági fellépést valóban Traian Băsescu rendelte-e meg, arra nem tudunk választ adni. Annyi azonban megállapítható: a vizsgálatokról, illetve az ingatlanzárolásról szóló bejelentések alkalmasak lehetnek arra, hogy befolyásolják a Szociáldemokrata Párt e hónap második felében esedékes tisztújító kongresszusának – konkrétan elnökválasztásának – eredményeit.

A brit szigetek legutóbbi népszámlálásán csaknem 400 ezren vallották magukat a jedi egyház híveinek. Őket a Csillagok háborúja című sikersorozat jó szándékú harcosai ihlették meg, ám a számlálóbiztosok a „nem vallásos” kategóriába sorolták a szent fénykard tisztelőit.

Traian Băsescut szinte olyan ovációval fogadták Moldovában, mint 1940-ben az észak-erdélyi településeken a felszabadító magyar honvédek élén belovagoló Horthy kormányzót. Ha nem is borították virágesővel, azért szinte országegyesítőként üdvözölték – ahol csak járt, az emberek a Prut mentén húzódó határ eltörlését kérték tőle, mintha ez csak rajta múlna.

A román vasúttársaság helyében lassan elgondolkodnék azon, hogy néhány kisebb átalakítást hajtsak végre a szerelvényeken. Hogy ez miért is szükséges, azt az elmúlt napokban a fagy miatt a Székelyföldön tapasztalt esetek is megmutatják: a rendkívül hideg időjárás miatt a vágányok annyira összehúzódtak, hogy a kocsik egyszerűen lefutottak róluk.

Van-e tétje az erdélyi magyarok számára annak, hogy miként alakul Bukarest és Chişinău kapcsolata? A kérdést Traian Băsescu chişinăui látogatása teszi aktuálissá. Ez ugyanis alkalmasnak mutatkozik arra, hogy kirajzolja a magyar–erdélyi magyar és a román–moldovai román kapcsolatok közötti hasonlóságokat és különbözőségeket.

Kisiklott, letartóztatták, életét vesztette, megfertőződött, kirúgták, beperelték, csődbe jutott – ha nem is írom le naponta, de biztos elolvasom vagy meghallgatom a hírekben. Ha engem ér valami baj, rögtön a túlélésre koncentrálok, bekeményítek, olyankor túl nagy luxus lenne a sírás. Ezért van az, hogy kirekesztve, idegenkedve és irigykedve bámulom a sírókat.

Azt sem tudják már a kisiparosok, a temetkezési vállalkozók, az idegenforgalomban vagy éppen a szépségiparban tevékenykedők, hogy mit fájlaljanak jobban, azt hogy esetükben várhatóan az év második felétől módosuló jogszabály is megtartja az átalányadót, vagy pedig azt, hogy különadóztatásukat a kormány azzal indokolja, hogy ők az ország legnagyobb adócsalói.

Egy ideje már leszoktam arról, hogy kritikátlanul komolyan vegyem azokat a cikkeket, jelentéseket, amelyeket valamely mérvadónak mondott külföldi lap vagy nemzetközi jogvédő szervezet közöl a magyarországi vagy romániai közállapotokról.

Valóságos megújulási hullám söpör végig az új évben a parlamenti pártokon. A PDL nevet és doktrínát váltana, a szociáldemokratáknál elnökváltó hangulat uralkodik, és a liberálisok elnöke is rendkívüli kongresszust hívna össze a párt alapszabályának módosítása.

Fiatalok, pályakezdés, végzettség, állás, lakás, pénz, válság. Ezek olyan kifejezések, melyekhez bárki következtetni tud a mai huszonévesek helyzetére, mindennapi életére.

A román futball jelenlegi ereje statisztikailag kimutatható: a válogatott lemaradt az idei dél-afrikai világbajnokságról, míg a klubcsapatok versenyeiben a hat induló közül egyedül az urziceni-i csodacsapat várja izgalmakkal a tavaszt, immár sikerkovácsa, a tél folyamán az orosz másodosztályba szerződött Dan Petrescu vezetőedző nélkül. Miközben ezek az eredmények önmagukért beszélnek, a román futball nagyjai összedugják a fejüket, és elsöprő többséggel...

Megmondtam a nagyfiamnak is: „vigyázz, fiam, a pénzedre és az irataidra!” Sőt még most sem állom meg szó nélkül, ha látom, a farzsebéből kikandikál a pénztárcája, figyelmeztetem, hogy könnyelműen kezeli a fontos dolgait. Sőt a nyomaték kedvéért, arról is tájékoztatom, hogy a rendőrség heti rendszerességgel, sajtóközlemények tucatjaival hívja fel a figyelmet a zsebtolvajok ténykedéseire.