2010. február 19., 12:352010. február 19., 12:35
Úgy tűnik legalábbis, hogy az RMDSZ ügyes húzással bebiztosította, hogy az állami ellenőrző szervek okvetetlenkedése nélkül, nyugodtan gazdálkodhasson a magyar kisebbség számára járó, idén mintegy 15 millió lejt kitevő állami támogatással. Ehhez csupán le kellett mondania a párttörvényben garantált, az előbbi összeg töredékét kitevő pénzről, így már nem kell mindenféle áttételeken keresztül, alapítványokba kiszervezve fölvennie a támogatást.
Persze ez nem jelenti azt, hogy megszűnne a szövetség kettős státusa: egyfelől továbbra is a romániai magyar közösség reprezentatív kulturális szervezeteként működik, másrészt viszont – hivatalosan nem pártként, a gyakorlatban viszont igen – részt vesz a román belpolitikai küzdelmekben, tagja a parlamentnek, sőt immár sokadszor kormánytényezővé is vált. Persze ellenérvként felhozhatják, hogy az RMDSZ volt az egyetlen kisebbségi szervezet, amely a Communitas Alapítványon keresztül pályázaton osztott támogatásokat – de továbbra sem érkezett megnyugtató válasz azon felvetésre, hogy az alapítvány által felvett összegeknek csupán egy része jutott el magyar szervezetekhez és intézményekhez, a többi pénz felhasználásáról nincs adat, a témát firtató munkatársunk neve pedig évek óta szitokszónak számít a szövetség illetékesei számára.
Az pedig, hogy az RMDSZ most közvetlenül jut hozzá a pénzhez, egyáltalán nem garantálja, hogy változik a gyakorlat, amely szerint a támogatások nagy része a szövetség iránt baráti érzelmeket tápláló intézményekhez kerül. Viszont megnehezíti, hogy az RMDSZ gyámkodásából nem kérő szervezetek ellenőrzést gyakoroljanak a magyar közösség egészének szánt pénzek továbbra is monopolizált felhasználása, elosztása fölött. Persze az RMDSZ az érvényes kisebbségi támogatási rendszer szerint jogszerűen járt el. Csak hát a rendszer kidolgozásában és megszavazásában – politikai alakulat minőségében – ő maga is részt vett. Azaz már akkor is ő olvasta a névsort.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok