2010. február 22., 11:242010. február 22., 11:24
Mindez persze nem több a sors furcsa fintoránál, a baloldali alakulatnál végbement hatalomváltás azonban egyáltalán nem véletlen. A mostani kongresszuson tulajdonképpen a párt Năstase és Ion Iliescu nevével fémjelzett régi gárdája kaparintotta vissza a gyeplőt, amelyet öt évvel ezelőtt Mircea Geoană vett ki a kezükből.
Geoană leváltása törvényszerű, hiszen semmilyen szempontból nem sikerült megfelelnie: az államfőválasztás elbukása, a kampány során elkövetett szarvashibák miatt belső ellenfelei, a 2005-ben ígért reformok elmaradása miatt pedig hívei csalódtak benne, míg a se ide, se oda nem tartozó PSD-sek főként attól az alvilági típusú politizálástól rettentek vissza, amelyet Marian Vanghelie bukaresti elnök éppen az országos vezetőség hallgatólagos beleegyezésével vitt tökélyre. Geoanának tehát vége, és nagyon úgy fest: kölcsönkenyér visszajár alapon a szenátus éléről is visszahívják, mint ahogy ő maga tette ugyanezt 2006-ban, amikor a képviselőházi elnök Năstasét kényszerítette lemondásra az ügyészségi eljárás miatt.
Ponta javára szól, hogy képzett jogász, mentorával ellentétben feddhetetlen politikus, nagyon úgy fest azonban, hogy „csak” elnök lett, a hatalmat pedig Iliescu vette át, akinek a kongresszus előtt sokan sorban állva könyörögtek, vállalja el egy évre az elnöki posztot. 2005 Geoanájához hasonlóan a PSD frissen felkent elnöke újabb illúzió a hatalom megszerzésében reménykedő pártaktivisták szemében arra, hogy az alakulat újfent a legnagyobb lesz Romániában, ehhez azonban Pontának elengedhetetlenül véghez kell vinnie az elmaradt belső reformokat, és ki kell békítenie, de legalábbis le kell csillapítania az egymással marakodó érdekcsoportokat. Nem utolsósorban pedig meg kell tartania a kellő távolságot a párt ama nagy öregjeitől, akiket nemrég még ő is őskori kövületeknek, dinoszauruszoknak nevezett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok