2010. február 25., 10:222010. február 25., 10:22
Hát, gondoltam én naivan, ha a BMW-ről van szó, akkor bizonyára valami rendkívüli fejlesztést vásárolt meg, aminek következtében majd keményen faképnél hagyja a konkurenciát, vagy legalábbis jó ideig mindenképpen lekörözi. Szó sincs róla, ugyanis a BMW a Deutsche Bankkal és a Paternoster (sic!) nevű viszontbiztosító céggel kötött megállapodás szerint a „hosszú élet kockázata ellen” védte le magát.
Wie bitte!? Eddig úgy tudtam, hogy az életbiztosítás kapcsán akkor fizet a biztosítótársaság a biztosított személy hozzátartozóinak, ha a nemkívánatos esemény bekövetkezik. Akkor most már fordítva is működik a dolog, azaz akkor is fizetnek, ha nem következik be? Vagyis ami az egyik esetben nemkívánatos, az a másikban nagyon is az? Persze nem kell arra gondolni, hogy a neves bajor márka nem szeretne élni akár az idők végezetéig, hanem inkább abból fakadó aggodalma késztette e lépésre, hogy számára komoly pénzügyi kockázatot rejt, ha az a több mint 60 ezer nyugdíjas, aki eddig az Oxford melletti gyárában dolgozott, de most már a vállalati nyugdíjalapból van „finanszírozva”, esetleg „túlélné” magát. Mifelénk, ahol teljességgel ismeretlen az ilyen pénzügyi védekező mechanizmus, igencsak cinikusnak tűnhet, de pont így fogalmazták meg a lépést: „…a vállalatok számára valós kockázat a várható élettartam növekedése, és ez válsághelyzetben kiemelt fontosságú, ezért idejében meg kell hozni a megfelelő lépéseket”.
Na, mondhatni még mindig jobb és emberibb, ha az így megkötött biztosítás értékét a nyugdíjakból vonják majd le (erről persze egy szó sem esett, de biztos így képzelik), és így oldják meg a hosszú életű nyugdíjas „veszélyt”, mintha fekete BMW-ékből vadásznák le a szemtelenül „időt húzó” nyugdíjasokat!
Ebből egy következtetést mindenképpen le tudunk vonni. Ezeknek a biztosítóknak bármilyen helyzetben jól megy. Ha hirtelen halunk meg, akkor is tudnak fizetni, ha meg ne adj isten elhúznánk az időt, és túl későn, hát akkor is. Ráadásul az ilyen Paternostereknek mindig marad még egy BMW-re való. Persze, a mi pénzünkből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok