• Vélemény

A fogfájás az egyik leggyötrőbb betegség tud lenni. Nem kíméli áldozatát, folyamatosan lüktetve terjed a fájdalom, s közben szemfényvesztésként erősödik vagy csökken. A beteg, míg várja a gyógyszer hatását, csak azzal van elfoglalva, hogy túlélje az erős fájást, majd mikor kevésbé lüktet, egy pillanatig érezze a felszabadító örömet, ami elhiteti vele a fájdalom megszűnését. Annál rosszabb az újult erővel felcsapó nyilallás, s az áldozat ilyenkor...

Igencsak kényelmetlen helyzetbe hozta az RMDSZ-t Adriean Videanu demokrata-liberális alelnök, amikor a tegnapi koalíciós egyeztetést követően határozottan kijelentette: pártja azt akarja, hogy az országos koalíciós szerződés mintájára január 20-ára minden erdélyi megyében kössék meg a szövetség és a PDL szervezetei a helyi együttműködési megállapodást.

Még mielőtt bárki is komolytalansággal vádolna a címben használt elnevezés miatt, megmagyarázom. Azért nevezem malachapcinak a sertésinfluenzát, amiért a madárinfluenzát libanáthának. S ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem veszem komolyan az ijesztő, halálos áldozatokat is szedő H1N1 vírust, de abban reménykedem, ha kedvesen becézem, akkor elkerül engem. Nem mintha olyan nagyon tartanék a fertőzéstől, mert ezekhez a dolgokhoz általában úgy viszonyulok,...

Nemcsak autóikat, de a hírügynökségek olvasottsági indexeit is vezették azok az ittas sofőrök, akiket nemrég kapcsoltak le. Szatmárnémetiben egy taxist csíptek fülön a rend hű őrei, amint épp szolgálati autójával dülöngélt, Kolozsváron pedig a központban, gyalogátjárón gázolt, és rendőrt harapott egy ittas volánakrobata.

Ha a puszta számokat tekintjük, jogos a megállapítás, amely szerint az RMDSZ rekordmenynyiségű vezetői tisztséget alkudott ki: öt prefektusi és tíz alprefektusi tisztség tényleg jól hangzik. Hargita és Kovászna megyén kívül ugyanakkor a másik három, jelentős magyar közösséggel rendelkező megyében – Marosban, Biharban és Szatmárban – nem sikerült megszerezni a kormánybiztosi tisztséget, itt csupán alprefektusok lesznek.

Ha minden igaz, hamarosan akár egy egyszerű hamburger elfogyasztása előtt is az lesz az első mozzanat, hogy a zsömléről eltávolítjuk a zárjegyet. Az egészségügyi tárca ugyanis a dohánytermékekkel és a szeszes italokkal egy kategóriába akarja sorolni a gyorsételeket, és úgynevezett szenvedélyadót kíván kivetni rájuk, hogy úgymond az egészségtelen ételek eladásából származó többletbevételből stafírozza ki az amúgy igencsak szegényes egészségügyi...

Még ki sem dolgozta az egészségügyi minisztérium a Cseke Attila tárcavezető által kiötlött új illeték pontos leírását, máris parázs közvita alakult ki a sok helyütt „hamburgeradóként” emlegetett közteherről. A pró és többnyire kontra vélemények érthetőek is, hiszen egy új adónem bevezetése mindig érzékenyen érinti a bérből élő, ergo adófizető polgárokat.

Elismerem, rengeteg baromságot követtem el autóvezetői pályafutásom során. A legvadabb az volt, mikor néhány hetes jogosítvány birtokában a forgalmas útkereszteződésben nem a fékre, hanem a gázra tapostam a kezdők magabiztosságával és lendületével, így százas kezdősebességgel kilőttem a csikorogva fékező, elképedt úrvezetők között. Oktatóm repülőoktató is egyúttal, így hamarabb megtanultam százzal bevenni a kanyart, mint egyesben araszolni, vagy akár...

„Markó Béla Verespatak kapcsán kifejtette: az RMDSZ nem ért egyet a beruházással. Emlékeztetett arra, míg a szövetség a környezetvédelmi tárcát vezette, a Verespatak-ügy teljesen leállt. A szövetség álláspontja szerint ugyanis a beruházás ellen számos környezetvédelmi és nem utolsósorban műemlékvédelmi szempont szól.”

Több történetet hallottam, mint amennyit megéltem a kommunizmus időszakában bevezetett „megszorításokról”: a villanyáram esti kikapcsolásáról, a tévéadó pár órás műsoráról, a benzinjegyekről. Akkor még kisgyerek lévén – csak néhány képet őriztem meg minderről: nagymamám fekete-fehér nagyképernyős tévéje, amit hátul ütni kellett, hogy legyen tiszta a kép, a sfîrşit felirat a rajzfilmek végén, amitől rettegtem az ötperces esti mese alatt, s a...

Azért nem voltunk híján a váratlan politikusi gesztusoknak az elmúlt napok óévbúcsúztató, újévköszöntő hangulatában sem. Jó volna tudni például, milyen mértékben szerzett többletörömet Traian Băsescu a romániai nemzeti kisebbségek számára azzal, hogy szilveszterkor nemcsak a többségi lakosoknak, hanem a roma, magyar, szerb és egyéb etnikumú román állampolgároknak is boldog új évet kívánt.

Az óév utolsó napjainak egyikén arról készítettem körkérdést, hogy szoktak-e az emberek újévi fogadalmakat tenni. Örömmel nyugtáztam, hogy a megkérdezettek többsége józanul gondolkodó ember, nem fogadkozik csak úgy vaktában.

Irigylésre méltó Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök derűlátása, amikor úgy vélik, az idei esztendő már jobb lesz gazdasági szempontból, mint a tavalyi. Jelenleg azonban inkább úgy tűnik, inkább csak a vágyaiknak adtak hangot, hiszen az első újévi bomba máris ketyeg: a tanügyi alkalmazottaknak egy több mint tízezer főt érintő elbocsátáshullámmal kell szembesülniük.

Szilveszteri zápor idegbajt ér – lehetne az idei év legkedveltebb közmondása. A klímaváltozás már nemcsak olcsó szóvirág, mindenki saját bőrén érezheti hatásait. Újévi jókívánság helyett szilveszterkor Földanyánk fájós derekakat, sajgó ízületeket és zsibbadó végtagokat osztogatott.

Kívánok boldogabb, szebb és gondterheltebb új évet! – a szerkesztőségünkbe eljuttatott, vicces elírással megspékelt „jókívánságnál” nehéz lenne frappánsabban öszszefoglalni, milyen várakozásokkal tekintünk a 2010-es esztendőre. Bár reménykedünk, hogy jobbra fordul a sorsunk, a kilátások gondtalanságra alig, gondterheltségre viszont annál inkább adnak okot.

Amikor már csak egy-két hét van hátra az öregedő esztendőből, a lakótelepen elkezdődik a háború. No, nem amolyan hadüzenetes, stratégiás meg ilyesmi, nincsenek benne tengernagyok meg vadászpilóták, sem haditudósítók. Csak puskalövések, taposóaknák és kézigránátok – mikor minek hallja az ember a sokszor géppuskaropogáshoz hasonló petárdarobbanásokat.

Tévedett, aki azt hitte vagy hirdette, hogy az RMDSZ kormánykoalíciós szerepvállalása nem váltja ki az erdélyi magyarság legalább egy részének a rosszallását. A Marosvásárhelyen minap megjelent falragaszok és azok ki nem függesztett szóbeli változata – minden kétséget kizáróan – másutt is megfogalmazódott, hiszen a bolond is látja, hogy furcsa az a magatartás, amelynek során hetekkel korábban a szövetség egyik mozgatója volt a hozzá nem értésről...

A dolgokhoz való hozzáállás szemszögéből – tapasztalatom szerint – többféle embertípus létezik. Először is van az ötletgyáros, akire leginkább az jellemző, hogy ontja magából a jobbnál jobb ötleteket, de közben nem csinál semmit. Ebből a fajtából a jobbik változat békésen tűri, ha valaki használja az ötleteit, sőt a nagyon jó változat még örül is neki.