2010. február 19., 12:342010. február 19., 12:34
A felperesek – túlnyomórészt a magyar holokauszt áldozatainak izraeli és egyesült államokbeli lakhellyel rendelkező hozzátartozói – 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik. Előbbi a holokauszt áldozataitól eltulajdonított vagyon mai áron számolt értéke, utóbbi pedig büntetőjellegű jóvátétel, amiért a MÁV „gyalázatos és buzgó módon részt vett a népirtásban”. Mit is mondjak: zseniális.
Hiszen ha az ötlet bejön, akkor a precedens nyomán végeláthatatlan perspektívák nyílnak meg például előttünk is. Például több százmillió dollárra perelhetnénk a tatárok nyilait, amiért a mongol seregek 1241–42-es magyarországi turnéja során gyalázatos és buzgó módon részt vettek a magyar nemzet jelentős hányadának kiirtásában. De ugyanígy pert indíthatnánk a Mohácsnál használt, nemzetünk színe-javának életét kioltó török ágyúk ellen is, a majtényi síkról nem is beszélve, amely cinikus módon, rezzenés nélkül tűrte, hogy Rákóczi seregei letegyék a fegyvert a császári hadak előtt.
Az igazi nagy falat persze a Párizshoz közeli Nagy-Trianon-kastély, amelyet több tízmilliárd dollárra perelhetnénk a nemzet ellen elkövetett, soha jóvá nem tehető bűn miatt, hiszen falai még ma is állnak, sőt nem átallnak továbbra is teljes szépségükben pompázni ahelyett, hogy összeomlottak volna, megakadályozandó azt a gyalázatot, hogy közöttük írják alá a világtörténelem egyik leggyalázatosabb rablóbékéjét. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a per hogy is zajlik majd: átalakítják a bírósági tárgyalótermet, hogy a vádlottak padján helyet kapjon egy korabeli marhavagon is?
Ha pedig ne adj’ isten, a bíróság a felpereseknek ad igazat, és a MÁV nem tud fizetni – márpedig nem tud –, akkor mi lesz? Bilincsbe verve viszik el a Nyugati pályaudvart? Amúgy ez úton is gratulálok a per kezdeményezőinek: tettükkel további érveket szolgáltattak a Jobbik-féle csőcselékpártoknak a további uszításra és gyűlöletkeltésre. Ámbátor követni is lehetne a példájukat. Be lehetne perelni őket a több mint hatvan éve történt események ilyen módon történő felhánytorgatása, a holokauszt áldozatai emlékének aljas indokból elkövetett, gyalázatos és buzgó nyereségvágy miatti meggyalázása miatt.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.