2010. február 24., 10:422010. február 24., 10:42
Ugyanígy van ez a különféle sajtótermékekkel is, tapasztalatom szerint igényes olvasó megnézi, hogy tárgyilagos, hiteles információkat közlő újságra, vagy csak szenzációt hajhászó bulvárlapra fizet elő. Nincs könnyű dolga az újságírónak sem, hiszen a naponta minden irányból rázúduló hatalmas információhalmazból kell kimazsoláznia azt a keveset, ami hiteles, szavahihető embertől származik, aztán azt lehetőleg tényszerűen kell tálalnia, hogy az olvasó maga vonhassa le a következtetéseit.
Ez általában jól szokott működni még akkor is, ha mondjuk, az egy hónappal ezelőtt tényszerűen közölt dologról időközben kiderül, hogy homlokegyenest megváltozott, mert mindenki tudja, hogy régebbi döntéseket lehet és szabad újabbakkal überelni. Tudja ezt az olvasó, tudja ezt az újságíró, de még az információkat közlő illetékesek is. Szomorú viszont, amikor az újságíró azt tapasztalja, hogy éberségét, közügyek iránti természetes érdeklődését semmitmondó információkkal altatják, illetve éppen az újságírón keresztül próbálják manipulálni az olvasót. Szomorú, mert óhatatlanul felmerül a kérdés: mi lehet az az igen fontos, lényeges és tömegeket érintő probléma, amiről ennyire vehemensen el akarják terelni az illetékesek a figyelmet?!
Többek közt ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor utóbb két olyan sajtótájékoztatón vettem részt, amelyen többek közt megismerhettem a veszettség tünetegyüttesét, illetve megtudhattam, hogyan kell elsősegélynyújtásban részesíteni a fagyásgyanús embert. Közben természetesen zajlott az élet kedvenc kisvárosomban is, de ha tömegeket érintő információt akartam beszerezni illetékesektől, falakba ütköztem. Aztán kiderült, hogy állítólag külföldről importált, jól fizetett PR-szakértő rendelt el teljes hírzárlatot, és adott utasítást az „elterelő manőverre”, a semmitmondó sajtótájékoztatókra. Csakhogy a „vidéki” újságíró sem hülye, és felteszi a kérdést: „miért sumákolnak?!” Sőt a választ is megtalálja előbb-utóbb...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok