2010. március 02., 09:332010. március 02., 09:33
Talán az autója romolhat el folyton, vagy a családi házzal lehetnek vesződségek – a dolgok megfelelő működéséhez szokott ember ugyanis nem jelentheti ki, hogy „csak a dicséret és az elismerés hangján” tud szólni az olimpiai szervezésként előadott tragikus kanadai bakiparádéról. Nodar Kumaritasvili grúz szánkós még a technikai malőr miatt nevetségessé vált megnyitó előtt életét vesztette a vancouveri pályán, a folyamatos szervezési hiányosságok pedig végigkísérték a sporteseményt.
A NOB és a kanadaiak csak szaladtak az események után, ahelyett hogy irányították volna azokat: előfordult, hogy a gyorskorcsolyaversenyek azért álltak, mert a két jégfelújító gép mellett a tartalékberendezés sem működött, de megtörtént az is, hogy éremesélyes sportoló zokogott tehetetlenségében, miután a szervezők sorozatos melléfogásai miatt pillanatok alatt összeomlott, amit négy éven át épített. Ráadásul amíg a helyi szervezők próbáltak (a záróünnepségen akár magukat is kigúnyolva) visszakozni, Rogge csak azt szajkózta, hogy az általa vezetett szervezetet nem terheli jogi felelősség Kumaritasvili halála miatt.
A hivatalos álláspont szerint a grúz szánkós tragédiájához saját hibája, egy rossz kanyarvétel vezetett – miközben szinte naponta építették át a felelőtlenül gyorsnak tartott whistleri pályát, amelyen számos tapasztalt bobos és szánkós bukott, és akadt, aki az életét féltve nem volt hajlandó versenyezni rajta. A NOB struccpolitikája és Rogge műmosolya persze nem előzmény nélküli.
Ugyanezt adta elő, amikor fény derült azokra a pekingi háttéralkukra, amelyek nyomán a kínai pártvezetés az ő kezével csapta arcon az olimpia eszmét, és a pekingi játékok alatt jelentősen korlátozta a korábban a NOB által garantált sajtószabadságot. Lehet mindezt védeni az olimpia szerepének átalakulásával, azzal, hogy az ötkarikás játékok gazdasági és közéleti jelentősége megannyi kompromisszumot kíván. Ám ha becsületes felelősségvállalás nélkül kezelik a sportünnep körül fokozódó ellentmondásokat, a dicséret és az elismerés hangja a valóságban torz sumákolásként szólal meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok