2010. február 18., 10:232010. február 18., 10:23
Elhangzottak pro és kontra érvek – a pro kevesebb és halkabb, a kontra hangos és több. Végkonklúzió: már-már ott tartunk, hogy egyesek genocídiumot hirdetnének a kutyák ellen. „Ki kell irtani, el kell altatni az összes kóbor ebet” – harsogják a hangoskodók, de érdekes módon senki, de senki nem teszi szóvá az ember felelősségét az ügyben.
Szó sem esik arról, hogy azért a sajnálatos tényért, hogy a városaink utcáin falkákban csatangolnak az ebek, felelős vagyok én is, te is, mi, mindannyian. Mert ne feledjük: minden kóbor ebnek, vagy felmenőjének volt gazdája, aki egy napon megunta, nem gondoskodott róla többé és így került az utcára. De a korifeusok és csatlósaik még csak említést sem tesznek arról, hogy büntetni kellene azt, aki nem gondoskodik a tulajdonában lévő állatokról, hanem egyenesen a hátrányos helyzetben lévő, gazdátlan kutyát teszik felelőssé azért, mert megpróbál túlélni abban az élettérben, ahová éppen az emberek hanyagsága, felelőtlensége, nemtörődömsége kényszerítette.
És láss csodát, mire készülnek: az egyébként is sok hiányosságot mutató állatvédelmi törvényt tervezik csorbítani oly módon, hogy engedélyezze az állatok eutanáziáját. Állatvédelmi rendőrség?! Gazda felelőssége?! Szóba sem kerül, mindössze egy-két halk szavú állatvédő próbált érvelni, míg a többiek beléjük nem fojtották a szót. Jelzem, mindez magasabb szinteken zajlik, illetve tévéhíradókból értesülhet a hétköznapi kisember arról, hogy lám-lám, honatyáink mennyire meg akarják oldani ezt a, valljuk be, fölöttébb bosszantó ügyet.
De nézzük, eközben mit tesz a manipulált elméjű kisember, aki elhiszi a „nagyoknak”, hogy maga a kutya a felelős azért, mert az utcán csatangol, sőt talán még azért is, mert megszületett? Például azt, hogy fesztelenül belerúg az első útjába kerülő kóbor kutyába, gondolván, miért is ne tehetné meg, ha már „felülről” is nemkívánatosnak lett nyilvánítva a számkivetett eb. És természetesen még inkább felhördül és azonnal „halált rá!”-t kiált, amikor a bántalmazott eb a vádlijába harap.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok