2010. február 22., 11:222010. február 22., 11:22
Folyton klikkelni akarnak. Egy három-négy perces dal számukra már túl hosszú – megszokták, hogy az interneten vagy a számítógépes játékokban egy kattintás, és már tovább is léptünk.
Ez öt évvel ezelőtt volt. Most pedig eljött az ideje, hogy azok a bizonyos brit tudósok megállapítsák, valóban „újradrótozza” agyunkat az internet. Azt mondják, egyszerűen csökkent az az idő, amit egyetlen dolog, netes forrás vagy könyv tanulmányozására fordítunk, inkább csak „szörfözgetünk” ide-oda, az agyunk jobban rááll a billentyűzetre, mint a tollra.
Hát igen, kicsit találva érzem magam. Vagy talán én volnék az egyetlen, aki néha sajnálkozik, hogy a kézzel írott szövegben a helyesírási vagy betűhibát nem lehet egy kattintással kijavítani, felülírni vagy kitörölni, hanem bizony át kell húzni a szövegrészt? Nem hinném. Múltkor például édesapám kezdett hangosan nevetni, amikor a füzetébe magyar szövegkörnyezetbe egy román nevet akart beírni, és bal kezével ösztönösen kereste az Alt-Shift billentyűkombinációt, hogy előhozhassa a román karaktereket… a golyóstollából.
Unalmas sajtótájékoztatókon szoktam a füzetemben ide-oda lapozgatni, de sajnos nincs benne sem kártyajáték, sem torpedó. Ki tudja, talán meg kellene próbálnom rátelepíteni, de sajnos nagyon kicsi a memóriája, és DVD-olvasója sincsen. A polgármesteren se tudok kattintani, hogy hamarabb térjen a következő tárgyra. Pár nappal ezelőtt a párom kapkodott a Ctrl-F után, amikor egy filmes szaklapban egy bizonyos cikket szeretett volna megtalálni, és valahogy nem értette meg, hogy ehhez bizony át kell lapoznia az újságot – annak ugyanis nincs beépített keresője. Még.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok