2010. február 23., 09:522010. február 23., 09:52
A legtöbben a semmiből élnek, és elég jól eltengődnek belőle, mások meg a nincstelenek zsírján híznak, és a bőrt is lehúzzák róluk. A pletyka, mint minden faluban, itt is fojtogató posványként lehetetleníti el annak a néhány, tenni akaró, ostobán optimista lakosnak a mindennapjait, aki a puszta felett még látja a fejlődő társadalom délibábképét.
Hát történt nem is olyan rég ebben az isten háta mögött fekvő faluban, hogy beköszöntött a tél. Annyira meglepődött erre a település vezetősége, hogy megdermedt, és cselekvésképtelenné vált. Helyettük a hó és a fagy hozta rendbe a falu problémáit: a lágy, fehér takaró hanyagságuk összes látható következményét eltüntette. Megszűntek a gödrös utak, nem látszottak a betömődött vízelvezetők, sőt még a sok éve görbén álló falutábla is kiegyenesedett.
A polgármester ezért úgy döntött, nem is hív egyetlen hóekét sem a faluhatáron belülre, egy pár hétig legalább rend lesz az általa menedzselt településen. Nem is volt gond, hiszen az autósok a lehető leglassabban közlekedtek, és így még a gyerekek is nyugodtan szánkózhattak az úttesten. Az alpolgármester pedig több szabadidőhöz jutott, hiszen, mint mondta, a déli kétórás ebédszünet után már nem megy vissza a hivatalba, mert nagyon csúszik az út. Félti a testi épségét, amely nem sérülhet meg, hiszen azzal komoly veszteség érné a mélyen tisztelt faluközösséget.
Azt kell mondanom, igaza van. Manapság a lakosság semmin sem háborodik fel, sohasem kéri számon a vezetést, hogyan gazdálkodik a közvagyonnal, egyszer sem merül fel benne a falugyűlés gondolata. Miért is csúszkáljanak el a hivatalig a vezetők, folyamatosan rettegve a felbukástól, mikor azok, akiket képviselnek, rezzenéstelen arccal tűrik minden kicsinyes kifogásukat. Csúszós kérdés, amelyet a hóolvadás és a tavaszi záporok még aktuálisabbá tesznek, ilyenkor majd előjön az összes hó alatt lapuló probléma. Kíváncsian várom az újabb kifogásokat!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok