• Vélemény

Mi a közös a Borbély László nevéhez fűződő korrupciógyanús botrány és az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének elutasítása között? A válasz egyszerű: az érintettek – kimondva vagy kimondatlanul – egyértelműen azt sugallják a közvéleménynek, hogy a romániai vádhatóság, szélesebb értelemben pedig az igazságszolgáltatás egyáltalán nem pártatlan, ha közszereplők, politikai alakulatok fölött kell pálcát törni.

Milyen jó, hogy létezik egy főhivatal, egy óriási védőernyő, egy hatalmas nagytestvér – vagy nevezze bárki bárhogyan is –, a lényeg az, hogy valami nagyon-nagyon jó, ami/aki mindenről tud, mindenről gondoskodik – igaz, hogy sokszor olyasmit is előír (?!), amire nem is gondoltunk volna.

Ha Franciaország bukaresti nagykövetének minden kívánsága ilyen gyorsan teljesül, akkor e sorok szerzője a helyében mindenképpen azonnal venne egy lottószelvényt, és azt kívánná, hogy megüsse a főnyereményt. Henri Paul ugyanis csak kedden nyilatkozott úgy, hogy végre jogerős ítéletekre is szükség lenne a korrupcióellenes küzdelem során ahhoz, hogy hazája komolyan vegye Románia ez irányú elkötelezettségét, és támogassa az ország schengeni csatlakozását.

És akkor kérném szépen a buletinjét is! – romániai magyar közegben szinte már föl sem tűnik az embernek, ha valamely hivatalban ez a mondat hangzik el egy hivatalnok részéről, sőt tulajdonképpen már azért is hálás, hogy egyáltalán magyarul értekezhet a kisablak túloldalán ülő alkalmazottal.

„Megnyílott a halász-vadász szezon az RMDSZ vezetői háza táján.” Értsd: a hatalom csúcsáról kilövési engedélyt/parancsot adtak az igazságszolgáltatásnak egyes RMDSZ-es nagyvadakra.

A környezet- és állatvédelmi témák mindig nagyon kapósak Váradon – úgy tűnik, a futball, a politika és a szex mellett ez is egyike azon dolgoknak, amelyekhez mindenki ért, és amelyekről mindenkinek véleménye is van. Kutyatartóként és állatbarátként én is úgy vélem, sokat tudnék javítani a helyi önkormányzat legutóbbi tervezetén, amely előírná, hogy a városban minden kutyát kötelező legyen ivartalanítani, leszámítva az öreg-beteg állatokat, illetve...

Egyre több diák áldozná be nyári pihenése egy részét azért, hogy egy kis pénzt keresve a vakáció második felében fedezni tudja a kirándulások, fesztiválozások igen magas költségeit.

Vajon mikor ér el arra a pontra a fogyasztói társadalom, ahonnan már nincs visszaút? Vagy már túl vagyunk ezen? Gyakran teszem fel magamnak ezt a kérdést, látva, hogy emésztjük fel hihetetlen tempóban a természeti értékeket, erőforrásokat, anélkül hogy bármiféle alternatíva körvonalazódna arra nézve, hogy letérjünk erről az öngyilkos útról.

Szokatlan, de nem példa nélküli lépésre szánta el magát a Demokrata-Liberális Párt (PDL), amikor bejelentette, politikusai egyelőre nem nyilatkoznak az Antena 3 hírtelevíziónak, nem vesznek részt a televízió beszélgetős műsoraiban.

Soha nem felejtem el, mennyire megsértődtem egy echte amerikai ismerősre az 1990-es évek elején, amikor a maga fura módján, meglehetősen lekicsinylő hangnemben mondott véleményt a Gyilkos-tóról. Mert ugyebár mi, gyergyóiak szívesen hencegünk mindennel, amink van, így kihagyhatatlan program a Gyilkos-tó körüljárása, megnézése oldalról, felülről stb., ha külföldi jön a házhoz.

Úgy kell nekem, ha érzelmes vén szamár vagyok, ha elolvadok, amikor emberszámba vesznek, figyelnek rám, úgy tesznek, mintha fontos volnék…szóval ha butaságomban ezt az átlátszóan manipulált reklámfogás-dömpinget komolyan veszem, akkor fizessek is meg érte!

Ha igazak a kiszivárgott információk, akkor az államfő által kitalált megamegyerendszer fű alatt szépen meg is valósulhat, mire a tervet ellenző civil és politikai erők észbe kapnak.

Már megint jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy Romániában a normalitás még mindig alkotmányba ütköző állapotnak minősül.

Megvan az európai romastratégia, csak éppen azon a rétegen nem tud segíteni, amely a legtöbb baj forrása. A magyar EU-elnökség prioritásként kezelte a kontinens nagy részén komoly szociális problémaként felmerülő cigánykérdést, aminek köszönhetően a tagországok a jövőben egyként lépnek fel a romák gondjainak megoldása érdekében.

Nagyon jó érzés volt látni az utóbbi hetekben-hónapokban azt, hogy a katolikus egyház kultuszt teremtett Scheffler Jánosnak, Szatmár egykori püspökének, aki – bár tudta, hogy kivégzik ezért – mégis szembe mert szállni a kommunista hatalommal.

Jellegzetesen romániai történet a kötelező lakásbiztosításoké. A 2006-os dunai árvíz után lehetett sokat hallani arról, hogy nem jó, ha az áradások, földcsuszamlások károsultjai csakis az államtól várják a segítséget.

Régóta mondogatom, hogy a román tanügyi rendszert reformáló korifeusok gyermeket még fényképen is ritkán látnak, nemhogy tisztában lennének a szellemi, fizikai és lelki kapacitásukkal.

Távol álljon tőlünk, hogy Daniel Funeriut minden idők legjobb román oktatási miniszterének nevezzük, de azért túlzás az ellenzék részéről, hogy a katasztrofális érettségi eredmények nyomán azonnal a fejét követelik, mintha bizony csakis a kevesebb mint két éve hivatalban levő tárcavezető lenne felelős a romániai közoktatási rendszer csődjéért.