2011. augusztus 08., 08:232011. augusztus 08., 08:23
A játék (azaz a pénzügyi év) közben megváltoztatott szabályok akkor is bonyodalmat okoztak, amikor május elején leadtam a jövedelemadó-bevallásom (a második változat már jó volt). Azt is „normálisnak” fogtam fel, hogy cirka 60 nap, ameddig kiszámolják, összevetik az összes adatot. Tekintettel arra, hogy a Krónika Kolozs megyében van, a másik munkahely a fővárosban található, nekem meg egy harmadik megyében van a lakcímem. Majd küldik ők a felszólítást, mennyivel tartozom, jöjjek vissza az ANAF-irodába – így egy kedves hölgy.
Meg is érkezett a felszólítás július végén, persze kettő darab, egyik az egyfajta szabályok szerinti jövedelemre, másik a másikra. Rögtön kiszúrom, az egyiken valami nem stimmel, hiszen nekem többet kellene fizetnem, mint amit írnak. Elmegyek megint, mondom a tényállást. Hoppá, kapnak észbe, valóban nem jó, utánanéznek. Pár nappal később, újra ott: nem igaz, jól van számolva, mert ekkor ennyi százalék volt adójóváírás. 100% biztos? Hát persze, menjen ide és ide, ott kifizetheti. Odamegyek: nono, az egyik összeg negatív, menjek vissza O. úrhoz valamilyen papírért, és jöjjek vissza. Hamarosan megkapom O. urat. Pötyög valamit a gépen. „De hiszen, domnu’ Ferencz, maga nem ennyit kell fizessen” – hallom. „Végre! Kisütik, mégis tévedés volt. Én megmondtam” – gondolom. A szemüveges úr diadalmasan: „MI még tartozunk X lejjel Önnek, ezt most levonjuk a fizetendő adójából!” Tessék? Hogyan? Mit? Mennyi? – dadogom. (Már az meglepő, hogy azt mondták, kevesebbet kell fizetnem, de hogy másodszorra is? Ez már csoda.) Kérem, ismételje meg, lehet nem értettem jól. 2004-ből tartozik nekem az állam, miért nem jöttem eddig érte? Ha tudtam volna, de erről a jövedelmemről most hallok először. Ráhagyom O. úrra: „biztos Ön jobban tudja, mint én...”
Költői kérdés: olyan nehéz lenne az agyoninformatizált 21. században tájainkon is meghonosítani, hogy az állampolgár bármikor megtudakolhassa bizonyos honlapon, hogy állnak az adóügyeinek naprakész részletei?
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!