2011. augusztus 01., 03:202011. augusztus 01., 03:20
S hogy ne feszítsem tovább az érdeklődés húrját, elárulom: őminisztersége a mágneses taszításnak a tanodák környékén általánosítható érvényét találta fel. Igen, nem elírás, és nem tévedés: ha eddig azt hittük, hogy a mágnes zsigeri tulajdonsága a vonzerő, méghozzá ama híres nyelvújítás kori delejes, most majd megtapasztalhatjuk az ellenkezőjét.
A nagy tudós ugyanis kiizzadta a hamisítatlan rendőrállamra visszautaló ötletet – az iskolákba diákokat, tanerőket egyaránt kizárólagosan be- és kiléptető mágneskártyákat. Így nagyon könnyen lehet majd ellenőrizni, mikor, mennyit késik az a vásott gyermek vagy lógós felnőtt, mennyivel előbb hagyja el az iskolát… Nagyjából ennyi fog kiderülni. De az aztán kegyetlenül kiderül! És azonnal lehet majd intézkedni! Húúú, de jó lesz.
Önnön zsenialitásának megünneplése közepette arról elfeledkezett a tudós miniszter, hogy az iskolák zömének van az udvarról nyíló hátsó kerítése, amit – különösen, ha a távozni akaró diák és tanár egymás vállára mászik – nagyon könnyen át lehet ugrani. Jól fognak szórakozni az épületben maradók, amikor majd a lógósok gúláját nézik, netán némán drukkolnak is nekik, hogy még becsengetés előtt sikerüljön a kiugrálás. Nem tudja továbbá a fő-főkorifeus, hogy az emberi, de különösen a gyermeki lélek olyan, hogy a tiltásra épp az ellenkezőjével reagál: elég csak annyit mondani a spenóttól utálkozva elforduló Pistikének, hogy azt neki nem szabad ennie, addig vissza sem adja a fazekat, amíg ki nem kanalazta a zöldfőzeléket. Vagyis: a tiltott részleges lógás kiváltható az iskola teljes elkerülésével. Íme a mágnes(kártya) taszítóereje! (Lehet, hogy ennek ellenszerén épp most dolgoznak a minisztériumi agyak, melléktermékként pedig feltalálnak majd valami olyan csodanyomkövetőt, ami aztán végképp elveszi a nebuló kedvét a tanulástól?!)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!