2011. augusztus 03., 07:222011. augusztus 03., 07:22
Persze egyikünk sem különösebben jártas a dinnye édességindexének kívülről való megállapításában, kopogtatjuk meg ilyesmi, ha meglékelik, megkóstoljuk a közepét, ami minden dinnyénél édes, de hogy a piac mellett hegyekben álló gyümölcsök közül életem párja hogyan is fogja kiválasztani a nekem járó legédesebbiket, el sem tudtam képzelni.
Nos, nem kellett volna aggódnom, megoldotta: kiválasztotta a számára legrokonszenvesebb dinnyeárust, attól vette meg a desszertnekvalót. Isteni volt, mint a méz. Meg is dicsértem az embert, ahogy azt kell, hogy ügyesen kiválasztotta a legjobb „nénit”, aki az idő múlásával egyre kevésbé lett „néni”, mivel egyre világosabban kiderült, hogy korra bizony inkább hozzánk áll közel. Legközelebb én is megnéztem magamnak, hát egy csinos fiatal hölgy – féltékenységi jelenet helyett azonban inkább én is vettem tőle egy dinnyét, ha már olyan finom. Az is finom volt, tényleg.
A minap édesapám jött haza nagy büszkén a piacról: túrót szeretett volna venni, és mivel a helyszínen megkóstolni nem szereti a portékát, inkább a legközelebbi pulttól vásárol. Mit ad az ég, egy csinos fiatal hölgy állt a legközelebbi standnál – apám állítja, csak előtte volt sor, a többi árusnál, akik valószínűleg vicces pici kalapokkal és nagy bajusszal pózoló bácsik lehettek, szinte senki nem vásárolt.
Gondolom, a következtetést már le sem kell vonnom a kedves olvasó számára. Nem, nem arról van szó, hogy mégiscsak a ruha teszi az embert, ápoltnak kell lenni, a kereskedelemben sok minden múlik a külcsínen, fő az igényesség meg ilyesmi. Persze ebben is van valami. Ám a legfőbb tanulság, amit ebből levonhatunk, az az, hogy a férfiak nagyszerűen képesek elvégezni a bevásárlást, hiába állítják az ellenkezőjét és hiába ódzkodnak. Ha ehhez kell egy vonzó ifjú hölgy a pult mögött, hát legyen – én megbékélek vele, ha cserébe egy nagy kedvvel és lelkiismeretesen bevásárló férjet kapok, aki talán még a nehéz szatyrokat is könnyedén emelgeti a rezgő szempillájú hallgatóság előtt, csak hogy erejét fitogtassa, s lehet, hogy nagyobb, finomabb dinnyékre, frissebb túróra s miegyébre sem sajnálja majd a pénzt, nehogy olcsójánosnak látsszon.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!