2011. augusztus 03., 07:222011. augusztus 03., 07:22
Persze egyikünk sem különösebben jártas a dinnye édességindexének kívülről való megállapításában, kopogtatjuk meg ilyesmi, ha meglékelik, megkóstoljuk a közepét, ami minden dinnyénél édes, de hogy a piac mellett hegyekben álló gyümölcsök közül életem párja hogyan is fogja kiválasztani a nekem járó legédesebbiket, el sem tudtam képzelni.
Nos, nem kellett volna aggódnom, megoldotta: kiválasztotta a számára legrokonszenvesebb dinnyeárust, attól vette meg a desszertnekvalót. Isteni volt, mint a méz. Meg is dicsértem az embert, ahogy azt kell, hogy ügyesen kiválasztotta a legjobb „nénit”, aki az idő múlásával egyre kevésbé lett „néni”, mivel egyre világosabban kiderült, hogy korra bizony inkább hozzánk áll közel. Legközelebb én is megnéztem magamnak, hát egy csinos fiatal hölgy – féltékenységi jelenet helyett azonban inkább én is vettem tőle egy dinnyét, ha már olyan finom. Az is finom volt, tényleg.
A minap édesapám jött haza nagy büszkén a piacról: túrót szeretett volna venni, és mivel a helyszínen megkóstolni nem szereti a portékát, inkább a legközelebbi pulttól vásárol. Mit ad az ég, egy csinos fiatal hölgy állt a legközelebbi standnál – apám állítja, csak előtte volt sor, a többi árusnál, akik valószínűleg vicces pici kalapokkal és nagy bajusszal pózoló bácsik lehettek, szinte senki nem vásárolt.
Gondolom, a következtetést már le sem kell vonnom a kedves olvasó számára. Nem, nem arról van szó, hogy mégiscsak a ruha teszi az embert, ápoltnak kell lenni, a kereskedelemben sok minden múlik a külcsínen, fő az igényesség meg ilyesmi. Persze ebben is van valami. Ám a legfőbb tanulság, amit ebből levonhatunk, az az, hogy a férfiak nagyszerűen képesek elvégezni a bevásárlást, hiába állítják az ellenkezőjét és hiába ódzkodnak. Ha ehhez kell egy vonzó ifjú hölgy a pult mögött, hát legyen – én megbékélek vele, ha cserébe egy nagy kedvvel és lelkiismeretesen bevásárló férjet kapok, aki talán még a nehéz szatyrokat is könnyedén emelgeti a rezgő szempillájú hallgatóság előtt, csak hogy erejét fitogtassa, s lehet, hogy nagyobb, finomabb dinnyékre, frissebb túróra s miegyébre sem sajnálja majd a pénzt, nehogy olcsójánosnak látsszon.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!