2011. augusztus 01., 03:222011. augusztus 01., 03:22
Mindehhez persze nem elegendőek az elmúlt években gyakran kapkodva, még többször ímmel-ámmal alkalmazott megszorító intézkedések, ezért maga Franks is igyekezett hűteni a kedélyeket, megjegyezve: a gazdasági növekedés feltétele az, hogy folytatódjanak a reformok, hatékonyan használják fel az európai uniós forrásokat, és persze a működőképes befektetési stratégiák sem hiányozhatnak.
Jelezte tehát, hogy a fölemelkedést nem adják ingyen, az elsősorban a kormányon múlik. Persze a külső tényezők sem kerülhetők meg – az amerikai adósságplafon növelésének esetleges elmaradása és ezáltal az Egyesült Államok fizetésképtelenné válása újabb világgazdasági földrengést indíthat el, amelynek hatásai elől természetesen mi sem menekülhetünk. Washingtonban most elsősorban politikai viták késleltetik a demokraták és a republikánusok közötti megállapodást, az ellenzéki republikánusok meg kívánják nehezíteni a jövőre újraválasztásra készülő Barack Obama elnök dolgát, ezért igyekeznek minél tovább elodázni a megállapodást, és elérni azt, hogy az ő gazdaságpolitikájukat tükröző elemek minél nagyobb menynyiségben kerüljenek be a válság megoldását szolgáló csomagba.
A politika nehezítheti meg a romániai kilábalást is. Bár az IMF által kikényszerített megszorítások nyomán egyelőre sikerült elkerülni a veszélyzónát, és Románia nem került olyan helyzetbe, mint Görögország, jövőre itt is választások lesznek, és nem tudni, hogy a kormány milyen eszközökkel próbálja majd feltornászni alacsony népszerűségi mutatóit. A választások előtti ígérethadjárat és az osztogatás eddig bevett gyakorlatnak számított. Az IMF-illetékes optimista jóslatai csak akkor teljesedhetnek be, ha kikényszerítik, hogy a kabinet ellen tudjon állni a kísértésnek, valóban az építkezésre koncentráljon, és a kilábalásban szerzett „érdemeit” ne osztogatással próbálja nyomatékosítani. Ezzel ugyanis könynyen lenullázhatja a törékeny növekedést és a nehezen elért eredményeket.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!