• Vélemény

Nemrég ebben a rovatban egy kellemetlen esetet meséltem el a rendőrségről, talán van, aki emlékszik: valaki ellopta a főszereplő pénztárcáját a piacon, s az egyenruhások a sok papírmunkától tartva hol kulturáltabban, hol kifejezetten suttyó módon vették rá, hogy ne tegyen bejelentést.

A román futball főszereplőit egy apró lépés választotta el tegnap attól, hogy jogerőre emeljék azt az eddig íratlan, de következetesen betartott törvényt, miszerint az egyetlen szabály, hogy nincsenek szabályok. A román szövetség végrehajtó bizottsága úgy akarta megmenteni a korábban az élvonalból kizárt temesvári és besztercei futballcsapatot, illetve a feljutástól eltiltott nagyváradi együttest, hogy visszamenőleges hatállyal kiiktatja a szabálykönyvből...

Mi történt, miért van ekkora sor? – kérdezgették többen is tegnap reggel a villamossági vállalat udvarán, ugyanis éppen az udvar közepéig nyúlt a kasszától kígyózó sor. A válasz roppant egyszerű és kézzelfogható volt, mivel a múlt hétvégén érkeztek meg a bizonyos kék számlák, amelyben tájékoztatják a kedves fogyasztót, hogy az utolsó határidő is lejárt, és ha nem egyenlítik a számlát, akkor bizony lekapcsolják lakásában az áramot, a ki-be...

A romániai belpolitikát, közéletet – egyúttal a román–magyar kapcsolatokat és az államközi viszonyt – közel két hete tematizáló régióátszervezési vita rövid és hosszú távú következtetések levonására egyaránt alkalmas.

Rajtakaptam a nyelvet, amint éppen váltott! Hogy mikor és mit?! Máris mondom, nehogy valaki rejtjelezett kukkolós pornóüzenetnek vélje kezdőmondatomat: a váltás tulajdonképpen fogalomváltást, jelentésváltoztatást akarna jelenteni – mivel valamikor régen, a „mi időnknek” nevezett messzi távolban a linkelés mellébeszélést, megtévesztő szóáradatot, végső soron hazugságot jelentett.

Bár a Traian Băsescu államfő és pártja, a PDL által kiötölt regionális felosztás kapcsán még nagyon sok a bizonytalanság, egy dolog biztos: azt a romániai magyarság semmilyen körülmények között sem fogadhatja el.

Olyan ez az egész Kolozsváron – meg tulajdonképpen országosan is – , mint a 22-es csapdájából ismert történet, amikor az indián katona, Félkupica Fehér Főnök elmeséli, hogy gyerekkorában sohasem lakhatott törzsével huzamosabb ideig egy helyen, mivel ahogy megtelepedtek, azonnal kiderült, hogy olajat rejt a föld mélye, ezért elüldözték őket.

Most már napnál világosabb, hogy a 2004. évi helyhatósági választásokon, Kolozsváron csak a nemzetiségi feszültségeket tizenkét álló esztendőn át szító Funar polgármester bukott meg, a magyargyűlölet viszont nem. Most már napnál világosabb, hogy Kolozsvár nem az a multikulturális, toleráns és európai város, mint amilyennek sokan hirdetik.

Mindenki ismeri az agyonkoptatott mondást, hogy „ezek a mai fiatalok, bezzeg az én időmben”, amit olyankor ismételgetnek az idősek (illetve az idősebb generációnak egy része), amikor tiszteletlen, neveletlen fiatalt látnak.

Akinek volt alkalma már hoszszabb autópályán megtett út végén hazaérkezni Romániába, ráhajtani a szűk, gödrös, kanyargós, rossz kijelzésű utakra, élesen megtapasztalhatta, mi is a különbség a közlekedés nyugati és hazai standardjai között.

Nem titok, hogy idéntől kertészkedem. No, nem kell megijedni, mert ősszel nem fogok kiállni a piacra petrezselymet árulni sem direkt, sem átvitt értelemben.

Nem kell feltétlenül belelátni a kormányzó demokrata-liberális párt boszorkánykonyhájába ahhoz, hogy megértsük, miért lett hirtelen sürgős az alakulat számára Románia közigazgatási térképének átrajzolása.

Amikor tizenvalahány éve az akkori miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy már nem igazán van mit ellopni, megijedtem: ezek szerint csak úgy egyszerűen el fog sorvadni ez a virágzó nemzeti sport?! Ez az oly sok mindenkit vonzó/riasztó helyi sajátosság?!

Alig egy nap jutott Romániának és Bulgáriának az ünneplésre azt követően, hogy sikerrel vették az egyik akadályt a schengeni csatlakozás felé vezető úton.

Politikai indíttatást sejtet az a sietség, amellyel napirendre tűzte a megyehatárok átrajzolását az államfő és a Boc-kormányzat demokrata-liberális része.

Lassan már csak a hadüzenet hiányzik. Pedig hát nem egy Románia területi épségére törő országról van szó, hanem egyszerű, néhány négyzetméteres, két-három személyt foglalkoztató irodáról, amelyet a székely megyék önkormányzatai azért nyitottak meg, hogy gazdasági és idegenforgalmi lobbitevékenységet fejtsen ki a Székelyföld érdekében.

A Vorevica, más néven V alakú folyó, északnyugati irányból érkezik, átfolyik a városszéli erdőn, majd vize megtorpan az Isten-fennsík kemény gránitfalán, megfordul, és délnyugati irányban folytatva útját, átszeli a várost.

A román politikusokat mindig érzékenyen érinti, valahányszor magyarországi hivatalos személyek véleményt nyilvánítanak a romániai politikai és közéletet érintő kérdésekről, a demokrácia állapotáról. Még akkor is, ha a megállapításokat nem kioktató, kritikai szándékkal fogalmazzák meg.