2011. augusztus 02., 07:592011. augusztus 02., 07:59
A dolognak viszont az a hátulütője, hogy ezáltal Bólogató Jánosokat juttatnak be az önkormányzati képviselő-testületekbe, akik – finoman szólva – nem rendelkeznek kellő tudással és tapasztalattal egy település vagy egy megye ügyeinek bölcs megítéléséhez. De valószínűleg a pártvezetők számára nem is kívánatos, hogy a problémákat látók, a pártfrakciót megoldási lehetőségekkel bombázók jussanak tisztségbe, mivel a legtöbb frakció egy-két személy kézi vezérlésén van, így csak zavaró lenne a túlságosan sok vélemény, kezdeményezés.
A húzóemberek bevetésének etikátlanságát a politikusok többsége olyannyira nem látja, hogy nem is titkolják a dolgot – a legutóbbi helyhatósági választásokat megelőzően, például a Szatmár megyei RMDSZ-szervezet jelöltállító gyűlésén a bemutatkozáskor többen is őszintén elmondták (a sajtó jelenlétében), hogy tulajdonképpen nem akarnak tanácsosok lenni, a nevük mindössze csali a szavazók számára. Kétségkívül igaz, hogy egy jól csengő név sok plusz szavazatot hozhat, és valószínű, hogy a jövő évi választásokkor sok helyen azért nem indítanak majd közös jelöltet a magyar szervezetek, mert lesz, akiknek nagyon kelleni fog a húzónév a tanácsosi lista elején, a „polgármester” rubrikában. Ez pedig azt eredményezheti, hogy olyan településeken sem lesz magyar elöljáró, ahol az új, egyfordulós polgármester-választási rendszer bevezetése miatt jó eséllyel nyerne magyar jelölt, ha nem lenne riválisa.
Szóval hasznosak lehetnek a húzóemberek, és talán nem ártana a sajtónak sem kihasználni őket, mivel ezek húzhatnák az olvasói jegyzéket is, ha az újságírók ugyanolyan etikátlanul viszonyulnának hozzájuk, amint ők a választókhoz. Például kiteregetve a családi szennyesüket vagy beszámolva a mindenféle velük kapcsolatos mocskos kis pletykákról, melyet – lévén közismert emberekről szó – valószínűleg sokan olvasnának. A magam részéről azonban mégiscsak idegenkednék az ilyesmitől, mivel az olvasóknak éppoly kevéssé van szükségük olcsó bulvárhírekre, mint arra, hogy ilyen csúnyán átverjék őket a választásokkor.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!