2011. augusztus 11., 09:372011. augusztus 11., 09:37
Tény, hogy a közigazgatási egységek Erdélyben és főképpen a Partiumban ésszerűtlenül vannak kijelölve, hiszen a megalkotóik célja nem az volt, hogy a térségek szerves fejlődését segítsék, hanem az, hogy a kontrollt erősítsék, hogy a Bukarestben központosított hatalom a lehető leghatékonyabban tudja irányítani a társadalmi folyamatokat. Ehhez pedig szükséges volt a helyi önszerveződés ellehetetlenítése, a közösségek szétzilálása. Ennek egyik igen hatékony eszköze volt a ’68-as megyésítés, melynek során fölszabdalták a természetes módon kialakult kistérségeket, illetve olyan tájegységeket vontak össze, melyeknek sem gazdaságilag, sem etnikailag nem volt semmi közük egymáshoz. A Partiumban e tekintetben még rosszabb a helyzet, mivel itt nem csak a megyehatárok gátolták-gátolják a fejlődést: már az országhatár kijelölésével gazdasági hanyatlásra ítéltek jelentős területeket.
Ez ugyanis közvetlenül a régióközpontokként működő városok mellett fut, azt eredményezve, hogy a városokat elválasztották az őket élelemmel ellátó vidéktől, a vidék pedig elvesztette közigazgatási központját, valamint a felvásárló piacát. Băsescu tervezett rendszere sem jó viszont, hiszen ő sem a harmonikus egységet keresi, hanem a jelenlegi megyéket veszi alapul. Az RMDSZ verziója ugyan megakadályozná azt, hogy elszórványosodjon a romániai magyarság egésze, viszont szintén a jelenlegi torz közigazgatási képződményekből építkezik. Az ellenzék pedig népszavazást szervezne az elnök tervének meghiúsítása érdekében, azonban ők sem törekszenek semmiféle normális rendszer bevezetésére. Elő kellene venni a (politikusok által kampánykor) sokat hangoztatott szubszidiaritás elvét, mely szerint a döntéseket azon a szinten kell meghozni, mely a lehető legközelebb van azokhoz, akik elszenvedik a hatásait. Döntsön hát a lakosság – vegyék figyelembe, hogy ki hová jár(na) vásárba, hol laknak a rokonok, hol vannak olyan gazdálkodók, akikkel együttműködve hatékonyabban érvényesítenék az érdekeiket, kikkel tudnak közösen termelni, kinek hol tudják a termékeiket jó áron eladni. Hogy ezzel gyengülne a bukaresti befolyás? Miért, ez még szempont egy demokráciában, a régiók Európájában?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!