2011. augusztus 11., 09:372011. augusztus 11., 09:37
Tény, hogy a közigazgatási egységek Erdélyben és főképpen a Partiumban ésszerűtlenül vannak kijelölve, hiszen a megalkotóik célja nem az volt, hogy a térségek szerves fejlődését segítsék, hanem az, hogy a kontrollt erősítsék, hogy a Bukarestben központosított hatalom a lehető leghatékonyabban tudja irányítani a társadalmi folyamatokat. Ehhez pedig szükséges volt a helyi önszerveződés ellehetetlenítése, a közösségek szétzilálása. Ennek egyik igen hatékony eszköze volt a ’68-as megyésítés, melynek során fölszabdalták a természetes módon kialakult kistérségeket, illetve olyan tájegységeket vontak össze, melyeknek sem gazdaságilag, sem etnikailag nem volt semmi közük egymáshoz. A Partiumban e tekintetben még rosszabb a helyzet, mivel itt nem csak a megyehatárok gátolták-gátolják a fejlődést: már az országhatár kijelölésével gazdasági hanyatlásra ítéltek jelentős területeket.
Ez ugyanis közvetlenül a régióközpontokként működő városok mellett fut, azt eredményezve, hogy a városokat elválasztották az őket élelemmel ellátó vidéktől, a vidék pedig elvesztette közigazgatási központját, valamint a felvásárló piacát. Băsescu tervezett rendszere sem jó viszont, hiszen ő sem a harmonikus egységet keresi, hanem a jelenlegi megyéket veszi alapul. Az RMDSZ verziója ugyan megakadályozná azt, hogy elszórványosodjon a romániai magyarság egésze, viszont szintén a jelenlegi torz közigazgatási képződményekből építkezik. Az ellenzék pedig népszavazást szervezne az elnök tervének meghiúsítása érdekében, azonban ők sem törekszenek semmiféle normális rendszer bevezetésére. Elő kellene venni a (politikusok által kampánykor) sokat hangoztatott szubszidiaritás elvét, mely szerint a döntéseket azon a szinten kell meghozni, mely a lehető legközelebb van azokhoz, akik elszenvedik a hatásait. Döntsön hát a lakosság – vegyék figyelembe, hogy ki hová jár(na) vásárba, hol laknak a rokonok, hol vannak olyan gazdálkodók, akikkel együttműködve hatékonyabban érvényesítenék az érdekeiket, kikkel tudnak közösen termelni, kinek hol tudják a termékeiket jó áron eladni. Hogy ezzel gyengülne a bukaresti befolyás? Miért, ez még szempont egy demokráciában, a régiók Európájában?
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!