2011. augusztus 04., 08:502011. augusztus 04., 08:50
Mondtuk, hogy nem költözünk, és magyarként magyar állampolgárnak lenni teljesen helyénvalónak tűnhet, még egy ötévesnek is. Majd bevetettük a makarenkói módszereket, és közöltük, hogy a csíkszeredai utazás nem opcionális, hanem kötelező, vannak pillanatok, amikor muszáj együtt lennünk, mint család, és majd, ha felnő, kénytelen lesz emlékezni erre a pillanatra, amikor állampolgárilag is magyar lett. Na ez volt a pillanat, amikor Zsófi próbált kialkudni némi engedményeket, és kikunyerálni az ezerhatszázhuszonhetedik játékot is, de itt bekeményítettünk, mert úgy-e a magyarság nem alku, és nem adásvétel tárgya, ezen a ponton Zsófi már komolyan fontolgatta, hogy román lesz, de a nemzettagadástól visszatartotta, hogy egy gügye gyerekdalon, a köszönésen és jóétvágyatkívánokköszönömszépen óvodai asztali mantrán kívül nem tud egyebet románul.
Végül nem bánta meg, hogy eljött, fontoskodva intézkedett, kért nekünk írószert, hogy beleírhassuk a kérdőívekbe, hogy nem akarunk elköltözni Árkosról. Majd bónuszként még ugrókötelet is kapott, hogy ugrálhasson örömében, hogy most már állampolgárilag is magyar, és költöznie sem kell. Az ádáz viták megpróbáltatásai után viszont én sem fogtam vissza magam, és tartottam egy kiselőadást arról, hogy az én gyerekkoromban nem mondtunk nemet a szüleinknek, a diktatúra sötét éveiben már középcsoportban csak azért is Ilyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavaltuk, nem követelőztünk, és igenis két és fél méter pertligumival végigjátszottuk a gyermekéveinket.
Zsófit a magasztos beszédből kizárólag a pertligumi ragadta meg, kifaggatott a technikai részletekről, hogy kötöztük össze a gumit, ki ugrott magasabbra, és úgy-e mindig én nyertem (dehogy), majd amikor próbáltam visszaterelni a beszélgetést, szerintem a lényeges mederbe, kinevetett, és közölte, hogy ezekre nagymama nem így emlékszik, és rengeteg játékot vettek nekem, szinte mindent, amit lehetett kapni a játékboltban.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!