2011. augusztus 10., 09:252011. augusztus 10., 09:25
Egyes vélemények szerint mindkét jelenség azt támasztja alá, hogy valóban tarthatatlan a fogyasztói társadalom eddigi rendszere, amely a spekulációkon és a fogyasztás irracionális túlpörgetésén alapszik. De a nagy-britanniai zavargások nyomán az a kérdés is újra fölmerül, mihez kezdjenek a nyugat-európai országok azon, az oktatásból és a társadalmi integráció egyéb formáiból kimaradt, zömmel bevándorlókból, vagy azok leszármazottaiból álló, szegénységben élő tömegekkel, amelyek egyre nagyobb számban lakják a nagyvárosok külső kerületeit. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a multikulturalizmus elmélete a gyakorlati próbán megbukott. Az eszme hirdetői hiába próbálják a kudarcot továbbra is a többség vélt intolerenciájára fogni, az nem működik, hogy az európai társadalmak anélkül integrálják a más kontinensről érkezőket, hogy miközben ők teljes mértékben elismerik és óvják azok kulturális önazonosságát, utóbbiak egyre kevésbé hajlandóak magukénak vallani az európai hagyományokat, a befogadók értékeit.
Az európai országok persze valóban felelősséggel tartoznak mindazokért, akiknek munkaerejére szükségük volt, így ezért letelepedési engedélyt és állampolgárságot biztosítottak, és ugyanígy felelősek ezek leszármazottaiért is. Mintahogy azokkal is törődniük kell, akiket politikai vagy gazdasági menekültként fogadtak be. Ám mindez nem jelenti azt, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűeknek és a befogadottaknak csak jogaik lennének, kötelezettségeik nem. Arra a szegénység sem lehet indok, hogy vitatott rendőri intézkedések miatt gyújtogatni kezdjenek, és fosztogatás útján szerezzék be a plazmatévét, vagy tegyenek szert márkás ruhákra, sportcipőkre. Miközben az európai államoknak a gazdasági rendszer visszásságainak korrekciójára sem árt odafigyelniük, minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy sikerüljön javítani a társadalom perifériáján élők szociális helyzetén, és minél szélesebb rétegeiket integrálják. De a fosztogatók és felbujtóik elleni határozott fellépés sem maradhat el. Az európai értékeknek ugyanis a szolidaritás mellett a mindenkire egyformán érvényes törvények tisztelete is szerves része.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!