2011. augusztus 09., 09:512011. augusztus 09., 09:51
Mit értek vele? – teheti fel a kérdést az ember. És kínálkozik is a válasz: mindössze annyit, hogy áthúzták a hazautazási terveiket, és olyan témát adtak a romániai közbeszédnek, amely minden bizonnyal erősíti a magyarellenes sztereotípiákat. Az öregebbeknek eszükbe juthat, miként ítélt megannyi magyar fiatalt börtönbüntetésre a kilencvenes évek elején a marosvásárhelyi bíróság, mert azok időről időre eltávolították a város főterén álló Avram Iancu-szoborra tűzött román lobogót. De azt is felidézheti, hogy hány kalózkísérletet jegyeztünk az elmúlt két évtizedben arra, hogy magyar felirat is kerüljön Kolozsvár bejárataihoz. A legutóbbit ez év májusában épp az RMDSZ önkormányzati képviselői követték el: saját kezűleg tették ki az ötnyelvű (köztük magyar) táblákat, amelyeken üdvözölték a városba érkezőket.
El lehetne ítélni a forrófejűeket, de mielőtt ezt tennénk, a dolgok lényegét is meg kell keresni. Az alapkérdés pedig mégiscsak az, hogy normális lenne-e, hogy magyarul is kiírják a településnevet annak a városnak a bejáratainál, amelyik évszázadokon át Erdély fővárosa volt, amelyik több szállal kötődik a magyar történelemhez, mint a románhoz, és – nem utolsósorban – amelynek lakói közül majd minden ötödik magyar nemzetiségű.
Hát nem az lenne a normális, hogy ott szerepeljen a magyar településnév is? Tulajdonképpen erre irányították rá a figyelmet partizánakciójukkal a miskolci turisták. És az a tény, hogy a román rendőrség ezt a közerkölcs megsértésének tekinti, talán többet mond el a román–magyar viszonyról, mint bármilyen statisztika. Lám, ilyen „példaértékű” a román–magyar viszony. Ami ésszerű kellene hogy legyen, az a román hatóságok szemében a közerkölcs megsértése. Ha pedig innen nézzük a történetet, egyáltalán nem volt hiábavaló a magyarországi turisták tette. Legfennebb csak azon bánkódhatunk, hogy nem román állampolgárok voltak az elkövetők. Kellenek ugyanis az ilyen tettek, hogy tükröt tartsanak a román etnokrácia elé. Hogy ország-világ láthassa, a román hatalom továbbra is a győző–legyőzött viszony alapján tekint a magyarokra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!