2011. augusztus 09., 09:512011. augusztus 09., 09:51
Mit értek vele? – teheti fel a kérdést az ember. És kínálkozik is a válasz: mindössze annyit, hogy áthúzták a hazautazási terveiket, és olyan témát adtak a romániai közbeszédnek, amely minden bizonnyal erősíti a magyarellenes sztereotípiákat. Az öregebbeknek eszükbe juthat, miként ítélt megannyi magyar fiatalt börtönbüntetésre a kilencvenes évek elején a marosvásárhelyi bíróság, mert azok időről időre eltávolították a város főterén álló Avram Iancu-szoborra tűzött román lobogót. De azt is felidézheti, hogy hány kalózkísérletet jegyeztünk az elmúlt két évtizedben arra, hogy magyar felirat is kerüljön Kolozsvár bejárataihoz. A legutóbbit ez év májusában épp az RMDSZ önkormányzati képviselői követték el: saját kezűleg tették ki az ötnyelvű (köztük magyar) táblákat, amelyeken üdvözölték a városba érkezőket.
El lehetne ítélni a forrófejűeket, de mielőtt ezt tennénk, a dolgok lényegét is meg kell keresni. Az alapkérdés pedig mégiscsak az, hogy normális lenne-e, hogy magyarul is kiírják a településnevet annak a városnak a bejáratainál, amelyik évszázadokon át Erdély fővárosa volt, amelyik több szállal kötődik a magyar történelemhez, mint a románhoz, és – nem utolsósorban – amelynek lakói közül majd minden ötödik magyar nemzetiségű.
Hát nem az lenne a normális, hogy ott szerepeljen a magyar településnév is? Tulajdonképpen erre irányították rá a figyelmet partizánakciójukkal a miskolci turisták. És az a tény, hogy a román rendőrség ezt a közerkölcs megsértésének tekinti, talán többet mond el a román–magyar viszonyról, mint bármilyen statisztika. Lám, ilyen „példaértékű” a román–magyar viszony. Ami ésszerű kellene hogy legyen, az a román hatóságok szemében a közerkölcs megsértése. Ha pedig innen nézzük a történetet, egyáltalán nem volt hiábavaló a magyarországi turisták tette. Legfennebb csak azon bánkódhatunk, hogy nem román állampolgárok voltak az elkövetők. Kellenek ugyanis az ilyen tettek, hogy tükröt tartsanak a román etnokrácia elé. Hogy ország-világ láthassa, a román hatalom továbbra is a győző–legyőzött viszony alapján tekint a magyarokra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!