2011. augusztus 05., 07:562011. augusztus 05., 07:56
Pedig a Garasos híd nem több egyszerű hídnál, sőt egészen kisméretű, csupán gyalogosok által használható átkelőről van szó, amely a Körös fölött átívelve kötötte össze az Újváros nevű városrészt Olaszival. Ennek ellenére valakik már másodszor rongálták meg az emlékét őrző táblát.
A Garasos híd már nem létezik, helyén a Garasos híd áll. E furcsának tűnő állapot megfejtése az, hogy az 1910-ben felavatott első Garasos hidat a 70-es években lebontották, a helyébe pedig egy szocreál betonmonstrumot építettek. Hogy ez esztétikailag milyen, arra nem térnék ki, legyen elég annyi, hogy a régi, vasszerkezetű átkelő szebb volt. Nos, ennek a régebbi hídnak állítottak emléktáblát az új átkelő egyik oszlopán. Ez a tábla viszont valakiknek annyira szúrja a szemét, hogy – miután számos egyéb magyar emlékművet is megrongáltak – először a bronzplakettet lopták le róla, majd helyreállítása után az egész táblát le akarták feszíteni, aminek következtében az eltört. Pedig szó sincs olyan, szándékosan provokatív, netán történelemhamisító szövegű emlékműről, mint amilyen a kolozsvári önkormányzat által a Mátyás-szobor elé törvénytelenül elhelyezett gyalázkodó tábla. A szövege magyar és román nyelven csupán annyi, hogy ezen a helyen állt a váradiak által kedvelt Garasos híd. A plakett pedig 20. század eleji öltözetben, kart karba öltve sétáló békebeli párt ábrázol.
Mármost azóta is gondolkodom, mi lehet annyira félelmetes egy egykori hídra való emlékezésben. Talán arról lehet szó, hogy egyeseknek túlságosan magyar az átkelő? Azért az meglehetősen vad, ha már egy híd kapcsán is az az elsődleges szempont, hogy milyen nemzetiségű… Talán attól félnek, hogy – akárcsak a várban eltemetett városalapító Szent László király a legendában – egyszer csak feltámad, és a magyar revizionista igények szolgálatába szegődő túlvilági mérnöki műtárgyként újra összeköti az elszakított partiumi és erdélyi területeket az anyaországgal, hogy rajta keresztül masírozhassanak be a felszabadító honvédcsapatok? Most minden esetre az a helyzet, hogy ismét csak a helyi adófizetők pénzéből kell felújítani a táblát. Ez persze a rongálókat nem zavarja, hiszen – miközben egy magyar híd szellemétől rettegnek – a hely szellemét nagyjából annyira értik, mint az egyszeri manelerajongó Bartók műveit. Váradiságukért – és persze civilizáltsági fokukért – egy lyukas garast sem adnánk.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!