• Vélemény

Az állami rablás jogorvoslata összevisszaságára vezethető vissza (majdnem mind)az, ami a telkek visszaszolgáltatásának mai állapotára jellemző Romániában.

A fizetés-, illetve a nyugdíjcsökkentés után a legnagyobb érdeklődést kiváltó bukaresti politikai téma alighanem az államfő által tervezett régióátszervezés, ami tulajdonképpen nem is régióátszervezés, hanem arról szól, hogy a megyéket egybeolvasztják oly módon, hogy a keletkező óriásmegyék határai egybeessenek a jelenlegi fejlesztési régiók határaival.

Miközben a gazdasági rovatok arról szólnak, hogy egymásután szakadnak be a világ tőzsdéi, Londonból véres utcai zavargások, fosztogatások képei érkeznek.

Uram, Teremetőm!!! Ott, ahol élek, ahol valamivel több, mint 21 évvel ezelőtt a levadult román tömeg magyar népirtást követelt azért, mert egyetlen árva magyar szó (gyógyszertár) árválkodott a Tudor negyedbeli patika homlokzatán, pontosan ott, no jó: attól 50 méterre, Marosvásárhely legrománabb lakótelepének kellős közepén honfoglalást hajtottak vége a székelyek.

Értelmetlen hőzöngésnek is lehetne tekinteni annak a négy miskolci férfinak a tettét, akik hétfőn hajnalban Kolozsvár-táblát próbáltak elhelyezni a kincses város Torda felőli bejáratánál.

Valamikor a kilencvenes évek elején panaszkodott egyik kollégám, aki a fordulatot megelőző időkben mindig „valaki” volt: nemcsak kiemelt szakszervezeti vezető, de még párttitkár is, aki ugyebár azokban az években – a szegény költővel ellentétben – késsel is, kenyérrel is büszkélkedhetett.

Első hallásra még igazat is lehetne adni mindazoknak, akik szerint az erdélyi magyarok sok esetekben furcsán élik át kisebbségi helyzetüket, sokszor túlságosan érzékenyen reagálnak nemzetiségi kérdésekre, és jogaik követelése közben hajlamosak „túllihegni” bizonyos szempontból kevésbé jelentősnek tűnő dolgokat.

Állítom, nincs rejtélyesebb közintézmény az adóhatóságnál. Úgy kezdődött, hogy a Krónikán kívül a tavalyi év elején elkezdtem dolgozni egy bukaresti civil szervezet számára is, szerzői jogi szerződéssel. Emlékezetes, tavaly nyáron mekkora port vert fel a szerzői jogi szerződések körüli huzavona, amikor pár hétig senki nem tudta, valójában kinek mi a dolga, mit, mennyit és hol kell fizetnie. (Jómagam is elpocsékoltam akkor egy napot, hogy négy helyen...

Miután az utóbbi időben zömmel csak akkor távozott miniszter a román kormányból, ha korrupciós ügyei miatt az államfő felfüggesztette tisztségéből, vagy ha a gazdasági problémákkal szembeni tehetetlenség miatt bűnbakká kiáltották ki, és menesztették, szinte üdítő kivétel Cseke Attila lépése, aki önszántából állt fel az egészségügyi miniszteri bársonyszékből.

A nagyváradi Garasos híd a román nemzet ellensége. Veszedelmesebb, mint a gazdasági válság, a munkanélküliség és az infláció. Ezért mindent meg kell tenni az ellen, hogy emlékezzenek rá, hiszen egyszer akár még Románia területi épségére is veszélyes lehet.

Egyetemek politikatudományi karán lehetne tanítani, ahogyan Traian Băsescu jól kidolgozott stratégiával, megfontoltan már a 2012-es parlamenti választások előtt másfél évvel igyekszik meghiúsítani a román balliberális ellenzék győzelmét. Nemhiába tartják az államfőt az ország első számú politikai ragadozójának, hiszen a Szociálliberális Uniót célzó mérgezett nyilaival nyilvánvalóan éket kíván verni a szociáldemokraták és a liberálisok...

Összekaptunk Zsófival a magyarságon. Ő közölte, hogy nem szívesen utazik Csíkszeredába, csak azért, hogy magyar állampolgár legyen, mert eddig is magyar volt, és különben is szívesebben játszik a barátnőivel itthon, és egyáltalán nem támogatja a gondolatot, hogy esetleg elköltözzünk Romániából, és azon belül Árkosról, és valami bizonytalan magyarországi helyen eresszünk gyökeret, és ha erre készülünk, sürgősen verjük ki a fejünkből, mert akkor...

A most nyilvánosságra került sajtóinformációk eléggé egyértelműen igazolják, hogy a dél-romániai, illetve moldvai megyei tanácsok többsége sokkal nagyobb arányban kap vissza az államkasszába befizetett helyi adókból és illetékekből, mint az erdélyiek.

Egy szép, kövér görögdinnyét szerettem volna enni valamikor júliusban. Jó (és okos) háziasszony módjára üzletet kötöttem a Férjjel: amíg én az egész lakást kipucolom, ő (az általam előre megírt lista alapján) szépen bevásárol az ebédhez, bónuszként pedig egy mosolygós és lehetőleg mézédes dinnyét is hazacipel.

Aki követte a román médiának a Dettán egy héttel ezelőtt történt tömegverekedésről, majd az ügyben foganatosított nyomozásról, letartóztatásokról szóló jelentéseit, könnyen azt hihette, hogy a bánsági kisváros kiemelkedő helyet foglal el a hazai alvilág térképén. Ami természetesen túlzás, még akkor is, ha kiderült: a településen egymásnak feszülő klánok között ádáz harc folyik a cigarettacsempészetből, védelmi pénzből és más illegális...

Az önkormányzati választások egyik legnagyobb átverése az úgynevezett húzóemberek vagy húzónevek szerepeltetése a listákon. Ennek lényege az, hogy közkedvelt emberek szívességet tesznek a pártoknak azáltal, hogy megengedik nevük feltüntetését a szavazólapokon (illetve a személyükre való hivatkozást a kampány során), ha viszont bejutnak, lemondanak a tisztségről, így a listán utánuk következő léphet a helyükbe.

Rég nem hangzottak el ennyire optimista kijelentések külföldi szakemberek részéről az ország jövőjével kapcsolatosan, mint a hétvégén, amikor Jeffrey Franks, a Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségének vezetője arról beszélt: most végre valóban úgy tűnik, sikerülhet kilábalni a válságból, és növekedési pályára állítható az ország gazdasága.

Ha az érettségi bizonyítványát nem is hajlandó megmutatni, a maga keltette nagytudós-hírét most bizonyítja a tanügyminiszter: olyasmit sikerül feltalálnia, aminek eddig épp az ellenkezőjét hitte a világ. És mint a mesebeli kis szabólegény, ő is többet üt egy csapásra. Na nem épp hetet, ennyire ne túlozzunk – de kettőt: tudományos felfedezése mellett arról is tanúbizonyságot tesz, hogy bár – pillanatnyilag – ő a honi tanügy főmuftija, sem a...