• Vélemény

Teljes gőzzel zajlik Romániában az emberiség egyetemes, ezen belül kultúrtörténete évszázados, de talán évezredes léptékkel is mérhető tárgyi örökségének pusztítása.

Kevés szárazabb és unalmasabb dolog van egy újságíró életében, mint egy közlemény. Általában vagy tényeket sorolnak fel benne – a klasszikus módja egy ember statisztikai adattá válásának egy rendőrségi közlemény: monogram-kor-nem, elgázolták, leesett, lelőtték –, vagy végeláthatatlan, üres szólamok követik egymást valamilyen teljesen érdektelen témáról.

A multikulturalizmus fogalma sokáig szépen csengett azok fülében, akik bíztak a romániai többség és kisebbség közeledésében, a közösen járható út egyengetésében, azonban mára már kiderült, a sokszínűség kényszerű elfogadása sok esetben többet árt, mintsem használna.

Az elmúlt hetekben legalább tucatszor kaptam fel a fejemet arra rádióhallgatás, újságolvasás közben, hogy egyik vagy másik politikus ellen vizsgálatot vagy bűnvádi eljárást indított az Országos Korrupcióellenes Ügyészség.

A kilencvenes évek derekán elsősorban lelkészi körökben lehetett találkozni azzal a nézettel, hogy a változások után Nyugatról érkezett segélyek több kárt okoztak a közösségnek, mint amennyi hasznot hoztak. A segélyek elosztására ugyanis nem volt mindenki számára elfogadott recept.

Háborúskodás és nyílt konfliktusok kirobbantása helyett ma a közép-európai államok kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre törekszenek. A hivatalosan deklarált politikai célok közül a határrevízió szinte teljesen kiveszett.

Sokan felkapták a fejüket Orbán Viktor tusványosi kijelentésére, amelyben a Nyugat hanyatlásáról beszélt, ennek nyomán pedig arról, hogy az eddig példaként tekintett földrajzi-kulturális-gazdasági régió további utánzása helyett Közép-Európának meg kell próbálnia a saját útját járni.

Nehéz az élet, rossz a világ, ember embernek farkasa…tudjuk ezt, sajnos, mindannyian. De épp azért, mert tudjuk, és különösen, hogy régen tudjuk, nem ártana visszafognunk egy kicsit az emiatti folytonos sopánkodást.

Norvégiához hasonlóan az egész világ döbbenten áll a skandináv országban a hétvégén elkövetett kettős merénylet előtt. A közel száz ember életét kioltó férfi terrorcselekménye, annak indítéka már önmagában nehezen fogható fel ép ésszel, azáltal pedig még inkább érthetetlen, hogy olyan országban történik, ahol a második világháború óta nem történt hasonló súlyosságú bűncselekmény.

Van valami egoépítő ezekben a közösségi portálokban. Megosztok egy hivatkozást, legyen az politikai, gazdasági, bulvár, vagy legyen a személyes gondolatom, élményem, az esetek nagy többségében a virtuális barátaim – akiket nagyrészt aszerint válogatok, hogy csak akkor lesz valaki az ismerősöm, ha a „való világban” is találkoztunk már – hozzá szoktak szólni.

Romániai magyar jövő és romániai magyar pluralizmus – e két téma visszatérő motívumként van jelen a 22. Tusványos paneljei között. Mindkettő apropója az Erdélyi Magyar Néppárt szerepe, hiszen – amennyiben beigazolódik az alapító atyák optimizmusa, és az alapfokú elutasítást követő fellebbezés nyomán sikerül bejegyeztetni az új erdélyi magyar pártot – ténylegesen is hárompólusúvá bővül a romániai magyar politikai szféra.

Véget értek a megszorítások, jövőre emelkedni fognak a nyugdíjak, a közalkalmazottak fizetései. Nem én mondom ezt, hanem nem kisebb személyiség, mint maga a pénzügyminiszter uram jelentette ki. Egyben a kormány az ellenzékkel közösen kezdett ötletelni, miképpen lehet politikai eszközökkel olcsóbbá tenni az élelmiszereket.

Majdnem kéthavi kivárás után Kelemen Hunor örökségvédelmi miniszter végül mégiscsak meglépte azt, amit meg kellett lépnie: bűnügyi kivizsgálást kért, magyarabbul feljelentést tett a Mátyás-szobor talapzata előtti zöld gyepre május 23-án – vagy az azt megelőző éjszakán? – törvénytelenül elhelyezett, az oly sokat vitatott Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla ügyében.

Ha még mindig gyerek lennék, esküszöm, nem bánnám a hőséget. Igaz, akkoriban nem emlékszem olyasmire, hogy harminchét fok lett volna árnyékban, de melegnek azért meleg volt. De valahogy nem került semmilyen erőfeszítésbe, hogy a hőségben, a nyárban a szórakozást lássam, elsősorban persze a vakációt, a strandot és a fagyit.

Teljesen érthető, hogy a verespataki aranybányaprojekt ügye ismét a figyelem középpontjába került, a romániai civil és környezetvédő szervezetek pedig úgy érzik, csatát vesztettek, miután a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó területi igazgatóság régészeti mentesítési bizonylatot bocsátott ki a projektre.

A csattanás pillanatában még nem gondoltam semmi rosszra. A rohadt életet is megszokásból szűrtem a fogaim között, hiszen számtalan kátyúba beleugrattam már hosszú életem során.

A társadalom megtisztulását is célozhatná az 1989. decemberi rendszerváltozás nyomán úgynevezett forradalmárigazolványokat szerzők indítványa.

Fel szoktam háborodni gombaszezon idején azon, ahogy a hatóságok kezelik a mérgezések problémáját. A közegészségügyiek egyszerűen elintézik egy sajtóközleménnyel a dolgot, melyben felszólítják az embereket arra, hogy – mivel a vadon termő gomba veszélyes – csakis üzletből vásároltat fogyasszanak.