2011. augusztus 04., 08:512011. augusztus 04., 08:51
Băsescu egyrészt nem rejti véka alá, hogy szívesen feltámasztaná a 2004-ben – történetesen az ő első államfői győzelme nyomán – hatalomra jutott DA Szövetséget, másrészt megüzente: még akkor sem bízná meg kormányalakítással a jelenlegi ellenzék miniszterelnök-jelöltjét, ha a balliberálisok jövőre a voksok több mint ötven százalékának begyűjtésével nyernék meg a törvényhozási megmérettetést, mivelhogy az USL nem párt, hanem pártszövetség.
Tegyük hozzá rögtön: az államfő érvelését támasztja alá az alkotmány, Băsescu ugyanis az alaptörvény nem eléggé precíz előírásait kihasználva érte el, hogy 2004-ben és 2008-ban ne a legtöbb szavazatot megszerző szociáldemokraták kerüljenek a kormányrúdhoz. Persze, kellettek ezekhez a bravúrokhoz a háttérben lebonyolított politikai alkuk és árulások is, amelyek révén hét évvel ezelőtt a később konzervatívvá vedlett humanistákat, két éve pedig az RMDSZ-t sikerült átcsábítani a PSD-től az elnöknek kedves erők táborába.
Ezeket az előzményeket ismerve Victor Ponta és Crin Antonescu önmaga számára végzetes hibát követ el, ha nem vonja le a közelmúlt tanulságait, merő blöffnek tartja Băsescu kísérletezéseit, és újfent az elnök egyszer már csúfos kudarcot vallott felfüggesztésével kacérkodik. Hiszen a gazdasági válság, majd az abból való kilábalás időszaka is azt bizonyítja, hogy az ellenzéknek nincs reális alternatívája a Boc-kabinet araszolva haladó kormányzati tevékenységére, népszerűségét jobbára a megszorító intézkedések miatt felháborodott lakosság elégedetlenségének köszönheti, hosszú távon azonban ez nem elég a választások megnyeréséhez. Márpedig a következő parlamenti megmérettetésig másfél év van hátra, ami bőven elegendő arra, hogy az államfő sikerre vigye a sokak számára blöffnek tartott stratégiáját. Pláne, hogy korábban többször bejött neki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!