2011. augusztus 05., 07:572011. augusztus 05., 07:57
Gesztusához karakán indoklást is mellékelt: saját bevallása szerint azért távozik, mert a költségvetés-kiegészítés során tárcája nem kapta meg az általa szükségesnek tartott összeget. E magyarázat alapján olyan tárcavezető alakja rajzolódik ki, aki inkább lemond a magas beosztásról, de nem hajlandó úgy dolgozni, ha nem biztosítják az általa irányított ágazat számára a megfelelő anyagi forrásokat.
Persze a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Cseke tevékenységét már eddig is számos bírálat érte, emlékezzünk csak a tavalyi tragédiára egy bukaresti szülészeten, amelynek során az ott keletkezett tűzben több újszülött is életét vesztette. Volt, aki a miniszteri felelősség elve alapján már akkor a lemondását követelte, de azóta már Băsescu államfő és az IMF is éles hangon bírálta az egészségügyi rendszert a késlekedő reformok miatt. Tény ugyanakkor az is, hogy az egészségügy egyike a legnépszerűtlenebb tárcáknak. A forrásigényes rendszer irányítása, a költségvetési lukak tűzoltómunkával történő foltozgatása népszerűséget nem, viszont annál több ellenséget hoz. Nem véletlen, hogy a PDL „nagylelkűen” átengedte az RMDSZ-nek a tárcát. Ehhez képest Cseke mandátuma alatt valami reformféle valóban beindult a rendszerben, még ha felemásan is. Ráadásul az is tény, hogy jobb helyeken az egészségbiztosító is az egészségügyi miniszter irányítása alatt áll.
Cseke vesszőfutásának okai közül nem hagyhatjuk ki a koalíciós nézeteltéréseket sem. Az RMDSZ ellenszegült Băsescu közigazgatási átszervezési terveinek, így aztán az RMDSZ-es tárcák kevesebb pénzt kapnak, a szövetség minisztereit pedig az államfő különös igyekezettel szapulja. Ráadásul a biztosító függetlenségének elvesztése is érzékenyen érintené a PDL-t, hiszen az óriási pénzekkel gazdálkodik – tehát kitűnő kifizetőhely a párt csókosai számára. Mindennek fényében pedig aligha valószínű, hogy Cseke utódja sokkal hatékonyabbnak bizonyul majd a rendszer gyógyításában, mint a távozó miniszter.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!