2011. augusztus 09., 09:492011. augusztus 09., 09:49
Amikor az egyik nagyszünetben kiöntötte nekem a lelkét, akkor viszont „csak” osztályfőnök volt, ami ugyebár tanügyi és nem társadalmi funkció. És neki épp ez volt a baja: elmondta, hogy kifejezetten ódzkodik, már-már szégyell hazamenni a falujába, a korosztályából ugyanis mindenki valaki, csak ő nem. Pedig hát néhány éve még épp fordítva volt…Én igyekeztem együtt érző képet vágni, habár a mosolygást elég nehéz volt visszagyűrnöm. Sajnáltam szegényt, hogy ilyen botorságok miatt szenved, ugyanakkor örültem is, hogy végre elértük ezt a – normálisnak hitt – állapotot, amikor a különböző funkciók a magánszférához tartoznak.
A történethez hozzátartozik, hogy a „gyónás” után nem sokkal a kollégámból ismét lett valaki: járása rögtön ruganyosabbá vált, néhány ránca azonnal kisimult, és valószínűleg ismét jókedvűen látogatta meg időnként a szülőhelyét. Tény, hogy kettőnk közt többé nem merült fel ez a téma – bokros teendői miatt nem is volt ideje holmi beszélgetésekre.
Most így, közel húsz év távlatából szánom-bánom naivságom bűnét, nem is értem, hogy lehettem ennyire hiszékeny. (Egyetlen vigaszom, hogy valószínűleg nem voltam egyedül, aki elhitte, hogy nagyot fordult a világ kereke. De soványka kis vigasz, és ma már szánalmasan is hat ezzel mentegetőzni.) Viszont ismét eljutottunk oda, hogy mindenki valaki akar lenni: a lépcsőházfelelősnek is kijár az elnök úr megszólítás, sőt – ez afféle újabb divatnak tűnik –, minél kevesebb ember fölött „elnököl” valaki, annál inkább így szólíttatja magát, illetve – ez az, amire új divatként utaltam – ha magáról beszél, akkor a harmadik személyt használva elnökurazza önmagát. Úgy is mondhatnám, boldogult Hofi Gézát parafrazálva, aki szerint az egy főre eső bunkó két bunkó, hogy manapság az egy főre eső elnök két elnök. Jó tudni, hogy ínséges időkben legalább elnökökben nem szenvedünk hiányt... Sőt szép összegeket takaríthatnánk meg, ha a család- és keresztnevet elhagyva csak számoznánk a sok elnököt. Mennyivel könnyebb lenne az életünk, és mennyivel több boldog ember jutna egy-egy boldogtalanabb főre!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!