• Vélemény

Ha rosszindulatúak volnánk, azt is mondhatnánk, hogy néhány honatya/-anya törvénykezdeményezése nem más, mint másodszori próbálkozás az 1989-es romániai forradalom – immár jogi keretbe öntött – elorzásával.

Derekasan küzdünk a bőség zavarával. Derekasan, de nem túl sikeresen, és a bőség diadalmas vigyorral gyűr maga alá. A legnagyobb áldozat Zsófi, de szerencsére zsenge öt és fél évével nem bonyolódik olyan mély elemzésekbe, hogy észrevegye: csatát veszített.

A politikai érdekképviselet befolyásossága, valós ereje a kényes kérdésekben mutatkozik meg igazán, és az erdélyi magyarság most azt látja, választottjai képtelenek érvényesíteni azok akaratát, akiket képviselnek. A legtöbb probléma éppen a legtöbb magyart számláló városunkban, Marosvásárhelyen van, ahol az orvosi és gyógyszerészeti egyetem román többségű szenátusának diszkriminatív döntései mellett egy ideje a 2-es számú általános iskola...

Figyelemre méltó törvénytervezetet terjesztett a magyar Országgyűlés elé két képviselő: azt javasolták, hogy növeljék a Házban a nők arányát oly módon, hogy a bejutók listáján ha két, egymás után következő helyen azonos nemű személy szerepel, a következő kötelező módon ellentétes nemű legyen.

Hogy Európa – Unió ide vagy oda – eddig sem volt egységes és oszthatatlan, az a napnál is világosabb. Mindezt a kontinens kelet-európai fertályában mi már évekkel ezelőtt megtapasztaltuk, amikor Románia és Bulgária uniós integrációja kapcsán bukkant fel megannyi diszszonáns hang, nemrég pedig a schengeni övezet határainak keletebbre tolását kellett halasztani a brüsszeli fősodortól eltérő – holland és finn – álláspontok miatt.

Amikor középiskolás voltam, fel sem fogtam, mit jelent valójában egy péntek délután, persze az azt követő szabad hétvégével együtt. Amikor kiléptem az iskola kapuján, úgy éreztem, enyém a világ. Annyira szabad voltam, hogy bármelyik pillanatban fel tudtam volna emelkedni a talajról, pedig általában nehéz bakancs volt a lábamon (időjárástól függetlenül).

Az Európai Unió bajban van. A hétvégi csúcsig azt hihettük, hogy a tagállami vezetők végre előállnak egy olyan tervvel, amely érdemi elemeket is tartalmaz azzal kapcsolatosan, milyen irányba lenne érdemes megpróbálni a kilábalást a válságból.

Megjelenik a képernyőn a híres modell, és azon siránkozik, hogy a haja fakó, töredezett, s még hullik is. A másik, az ismert színésznő kétségbeesetten mutatja petyhüdt, ráncos bőrét, a szeme alatti óriási karikákat. A futballkirálynak nem az a gondja, hogy minél többször találjon be az ellenfél kapujába, hanem hogy a haja ne korpásodjék.

Úgy tűnik, az RMDSZ-nek nem csupán a két magyar párt okoz majd fejfájást a magyarok szavazataiért zajló küzdelemben a jövő évi választások előtt.

Mindig is különlegesnek találtam a Vatra Românească szervezet nevét, amely magyarul ugye annyit jelent, hogy Román Tűzhely. Hát már hogyne, amikor valószínűleg a világon még egyetlen egyesületnek sem jutott eszébe egy háztartási készülékről elnevezni magát?

Egyre több állam hosszú távú szuverén adósosztályzatán rontanak a nagy nemzetközi hitelminősítők. Az egyszerű ember meg csak kapkodja a fejét. Szuverén micsoda? Különben is, mi van? – gondolják sokan. Az EU legbefolyásosabb vezetői eközben egyik tanácskozást hívják össze a másik után, hogy megmentsék az Uniót, az eurót, egyáltalán a világgazdaságot.

Nem is sejtik a szerkesztőség tagjai, hogy a technikai részleghez tartozó munkatársaik (tördelők, fotósok, korrektorok) milyen előnyben vannak hozzájuk képest. Akinek ugyanis sajátos, specifikus a munkája, az könynyebben meg tudja győzni a másikat apróbb dolgokról.

Első megközelítésben úgy tűnhet, nem jó úton járnak azok a szlovákiai magyarok, akik megszerzik a magyar állampolgárságot és ezt nyilvánosságra is hozzák. E lépéssel ugyanis maguk kényszerítik válaszlépésre a pozsonyi hatóságokat.

Szeretem, amikor a becsületes emberek becsületes dolgokért emelik fel a szavukat. Például azok az ifjú politikuspalánták, akik fontosnak látták, hogy itt, Váradon hívják fel az emberek figyelmét a választások tisztaságának fontosságára.

Mindenki mindenki ellen – így jellemezhető az, ami a választási törvény módosítása körül zajlik Romániában. Az természetes, hogy az ellenzék elveti a választások összevonását, hiszen így elveszíti az esélyt arra, hogy egy nyári önkormányzati választási siker a parlamenti voksolás megnyerésének is megágyazzon, miközben a kormánypárti polgármesterek saját újraválasztásukért folytatott kampányukkal pártjukat is maguk után húzzák majd.

Az utóbbi napokban jó néhányszor eszembe jutott Mark Twain ismert mondása: „Nincs könnyebb dolog a világon, mint leszokni a dohányzásról... Én már 137-szer megtettem ezt.”

Dicséretes, a jövő évi romániai választások magyar–magyar összefogása reményében egyenes biztató fejlemény, hogy az EMNT és az RMDSZ Maros megyei szervezete elvi megállapodásra jutott a közös marosvásárhelyi polgármesterjelölt tárgyában.

A gyerekek már szépen kifényesítették a cipőiket, a Mikulásnak csak annyi a dolga, hogy telerakja finomságokkal. S miközben majszolnak, máris fogalmazgatják a levelet az angyalnak. Elalvás előtt még megtoldják egy-egy kisautóval, alvó babával, vagy épp ellenkezőleg: kihúzzák a távirányításos tankot vagy egyebeket.